Csütörtök, 14. nap
Még szerda este 11 felé érkezés a centrumba, és belecsaptunk egy hatalmas buliba. Volt két body contact dancer Ukrajnából (mindenféle spontán testkontaktos tánc) és hát hatalmasat ökörködtünk. Kb. olyasmi volt, mikor Horváth Annával ereszd el a hajam van (pl. Pécsen utoljára).
Nagyon jó kis orosz pörgős zenék, Ole megint stage diving-olt egy asztal és szék kombinációról. Itt volt az lány is, akivel 3 éve pár percre ismerkedtünk meg, már gyereke van, persze helyi szokás
szerint papival nem él együtt. Összebarátkoztunk egy kicsit, persze nem a papival :o).
Hajnalban Ole nagy beszédet tartott, dicsérte az oroszokat, a közös munkánkról beszélt, megint nagyon jó érzés volt. Sikerült belógni úgy a centrumban, hogy ott tudjunk aludni.
Csütörtökön sütött egész nap a nap, szép a centrum, készülnek nagyon Karmapa nyári érkezésére. Mint szinte minden centrum, ez is dombra épült, belátni a környéket. Nem messze egy erdőben temető, nagyon fura a fák között a sírokat látni (messziről). Tolek, ismerite Becskéről, a sztúpát nagyon építeni akaró orosz velünk van ismét.
Délben a csapat egy része elment egy közeli retreat helyre megnézni azt, én maradtam a centrumban netezni. Este fél 7-kor Ole kérdések-válaszok-olt. Aztán ülés buszokra irány a vasútállomás, Ulan Ude a következő állomás, csak 9 óra a vonaton.
Ma Hugo-nak a perui srácnak szülinapja van nem kevés mennyiségű piát vásárolt be. Hát helyi idő szerint éjfél előtt beindult a móka. Nagy szülinapi éneklés, iszogatás, aztán meglátogatott bennünket Ole, nagy meglepi volt, mert általában nem szokott a vagonjából az utazókéba jönni, hanem szinte minden este jópár órán keresztül interjúra ő fogadja az embereket a hálófülkéjében. A szülinapost ünnepelte, ivott velünk, aztán visszament dolgozni. Fél óra múlva megállt a vonat, kirendeltek a többiek mindenkit a peronra, Ole ismét jelen, gyertyagyújtás egy sütin, megint Hugot ünnepeltük, fél 4-kor alvás.
Péntek, 15. nap
Egy kosárpálya méretű sportterembe rendezkedtünk be vagy 150-en, (egy-egy WC és közös zuhany), izgi. 1,5 óra plusz alvás, utána megyünk múzeumba, ahol Burjátia buddhizmusáról volt kiállítás (nekik ez a fő vallásuk, Kalmükia és még pár régió is ilyen), nagyszerű volt, tökéletes egy méteres papírmasé szobrok, tangkák, egyéb szobrok, sok-sok általunk is ismert Buddha-formáról.
Előtte nagy boldogan a helyiek be akartak egy gyorsétkezdébe terelni, már az előtérben álltunk vagy húszan, mire kiderült csak 11-kor nyit ki. Hát ezen mindenki hatalmasat röhögött, már csak azért is mert éhesek voltunk nagyon, aztán átmentünk máshova.
Útközben belebotlottunk a világ legnagyobb Lenin fejébe, hát ahogy a többiek is mondták, v alóban megvolt a „big brother is watching you” érzés. A főtéren jégszobrok dögivel (fotó nincs). A múzeum után be a helyi centrumban, ez is dombtetőn, nagyon igényesen kialakítva. Majd elmentünk egy kis falucskába, ami valójában egy buddhista kolostor volt, több tradicionális gompával, tiszta Nepál fíling.
Itt van a helyi vezető, a „Hambul –láma” székhelye, melynek el őző inkarnációját, aki 75 éve halt meg, meg tudtuk nézni. A láma meditációs pozícióban maradt halála után, és egy vitrinben mutatták be.
Nagyon speciális élmény volt, teljesen egyben még most is a teste, ha jól tudom mindenféle konzerválás nélkül. 755 éve eltemették egy fadobozban a földbe, és kérte, hogy ássák ki 35 év múlva, aztán mivel a k ommunista időkben nem akartak szenzációt belőle, így visszaásták és a rendszerváltás után vették ki ismét. 3 éve, amikor először voltam még senki, tavaly már a férfiak, idén már mindenki megnézhette őt.
Közben sikerült fehér elefántot szerezni, ami már itt is féltett kincs, úgyhogy kaptok otthon. Este 7-től előadás volt. Megint egy csomó ázsiai arc. Sok a 40-50 év feletti hallgató, nagyon jó fejek, sokat mosolyognak Ole viccein. Ole mosolyogva bejelenti nekünk, hogy most -33 van Chita-ban, cool. Este közös vacsi a szálláshelyen, amolyan mindent bele, nincs különösebb program, alvás, mert fél hétkor indulunk a vasútállomásra majd utazás Chita-ba. Asszem ma először volt a túrán az, hogy mindenki szét van csapva, az utolsó éjjeli 2-4 óra alvás most kevésnek tűnik.
Szombat, 16. nap
Délelőtt szikrázó napsütésben vonatozás, szép a táj, befagyott tavak és folyók, hegyek, erdők. Ole a fülke nélküli vonaton két ülésre összehúzva magát órákon át fekve aludt, nem volt semmi! Kora délután megérkeztünk Chita-ba (már +8 óra az eltérés), csak -18 fok estére többet jósolnak) volt. Öttől fél hétig kajálás, találtunk egy kellemes helyet, net is volt. Útközben az ortodox templom harangja ötöt ütött és amíg a nagyharang zúgott, a toronyban elkezdett szólni egy kis harangjáték, na elindult a buli az utcán. Aztán felnéztünk a toronyba és egy lelkes srác ütötte a harangokat egy eszközzel. Hát majd beszartunk (high tech Oroszország), nem tudom milyen füldugója volt a srácnak.
Előadás után (ahol szinte mindenki aludt) buli háromig, ez megint pörgős volt, nincs alvás, rögtön utána hajnalban indulás egy 30 órás vonatútra Belogorszkba (kb 60-70 óra fürdés nélkül). Most már valóban szét van csapva a csapat, a városban indulás előtt -28 fok.
Vasárnap (kicsit Hétfő is), 17. nap
Ma Hugo-nak a perui srácnak szülinapja van nem kevés mennyiségű piát vásárolt be. Hát helyi idő szerint éjfél előtt beindult a móka. Nagy szülinapi éneklés, iszogatás, aztán meglátogatott bennünket Ole, nagy meglepi volt, mert általában nem szokott a vagonjából az utazókéba jönni, hanem szinte minden este jópár órán keresztül interjúra ő fogadja az embereket a hálófülkéjében. A szülinapost ünnepelte, ivott velünk, aztán visszament dolgozni. Fél óra múlva megállt a vonat, kirendeltek a többiek mindenkit a peronra, Ole ismét jelen, gyertyagyújtás egy sütin, megint Hugot ünnepeltük, fél 4-kor alvás.
Péntek, 15. nap
Fél hatkor kelés, pakolás érkezés Ulan Ude-ba. Mindenki mongol kinézetű, illetve, mint Karmapa szülei (Mongólia másfél órányi autóútra van), azaz vágott szeműek, és mosolyognak. -22 fok, ez már fáj a légzéskor, az orrodban megfagytak az orrszőrök (állítólag napközben elértük a -25-öt is, bár hallom, hogy otthon most sokkal mostohábbak voltak a körülmények). Először volt a túrán az az érzés mindenkiben, hogy „hű, vazzeg”, már nálam is előkerültek a melegebb ruhák.
Egy kosárpálya méretű sportterembe rendezkedtünk be vagy 150-en, (egy-egy WC és közös zuhany), izgi. 1,5 óra plusz alvás, utána megyünk múzeumba, ahol Burjátia buddhizmusáról volt kiállítás (nekik ez a fő vallásuk, Kalmükia és még pár régió is ilyen), nagyszerű volt, tökéletes egy méteres papírmasé szobrok, tangkák, egyéb szobrok, sok-sok általunk is ismert Buddha-formáról.Előtte nagy boldogan a helyiek be akartak egy gyorsétkezdébe terelni, már az előtérben álltunk vagy húszan, mire kiderült csak 11-kor nyit ki. Hát ezen mindenki hatalmasat röhögött, már csak azért is mert éhesek voltunk nagyon, aztán átmentünk máshova.
Útközben belebotlottunk a világ legnagyobb Lenin fejébe, hát ahogy a többiek is mondták, v alóban megvolt a „big brother is watching you” érzés. A főtéren jégszobrok dögivel (fotó nincs). A múzeum után be a helyi centrumban, ez is dombtetőn, nagyon igényesen kialakítva. Majd elmentünk egy kis falucskába, ami valójában egy buddhista kolostor volt, több tradicionális gompával, tiszta Nepál fíling.
Itt van a helyi vezető, a „Hambul –láma” székhelye, melynek el őző inkarnációját, aki 75 éve halt meg, meg tudtuk nézni. A láma meditációs pozícióban maradt halála után, és egy vitrinben mutatták be.
Nagyon speciális élmény volt, teljesen egyben még most is a teste, ha jól tudom mindenféle konzerválás nélkül. 755 éve eltemették egy fadobozban a földbe, és kérte, hogy ássák ki 35 év múlva, aztán mivel a k ommunista időkben nem akartak szenzációt belőle, így visszaásták és a rendszerváltás után vették ki ismét. 3 éve, amikor először voltam még senki, tavaly már a férfiak, idén már mindenki megnézhette őt.
Közben sikerült fehér elefántot szerezni, ami már itt is féltett kincs, úgyhogy kaptok otthon. Este 7-től előadás volt. Megint egy csomó ázsiai arc. Sok a 40-50 év feletti hallgató, nagyon jó fejek, sokat mosolyognak Ole viccein. Ole mosolyogva bejelenti nekünk, hogy most -33 van Chita-ban, cool. Este közös vacsi a szálláshelyen, amolyan mindent bele, nincs különösebb program, alvás, mert fél hétkor indulunk a vasútállomásra majd utazás Chita-ba. Asszem ma először volt a túrán az, hogy mindenki szét van csapva, az utolsó éjjeli 2-4 óra alvás most kevésnek tűnik.
Szombat, 16. nap
Délelőtt szikrázó napsütésben vonatozás, szép a táj, befagyott tavak és folyók, hegyek, erdők. Ole a fülke nélküli vonaton két ülésre összehúzva magát órákon át fekve aludt, nem volt semmi! Kora délután megérkeztünk Chita-ba (már +8 óra az eltérés), csak -18 fok estére többet jósolnak) volt. Öttől fél hétig kajálás, találtunk egy kellemes helyet, net is volt. Útközben az ortodox templom harangja ötöt ütött és amíg a nagyharang zúgott, a toronyban elkezdett szólni egy kis harangjáték, na elindult a buli az utcán. Aztán felnéztünk a toronyba és egy lelkes srác ütötte a harangokat egy eszközzel. Hát majd beszartunk (high tech Oroszország), nem tudom milyen füldugója volt a srácnak.
Előadás után (ahol szinte mindenki aludt) buli háromig, ez megint pörgős volt, nincs alvás, rögtön utána hajnalban indulás egy 30 órás vonatútra Belogorszkba (kb 60-70 óra fürdés nélkül). Most már valóban szét van csapva a csapat, a városban indulás előtt -28 fok.
Vasárnap (kicsit Hétfő is), 17. nap
5-kor végre alvás, kora délután ébredés, még mindig majd egy nap vonatozás. Eltelt a nap beszélgetéssel, medivel, csendesen, a csapat kifulladt egy cseppet. Este egy kis szomszédolás a vagonokban.
Hétfő délelőtt 10-kor érkezés Belogorszkba, cuccok le egy pihenőhelyen, banyázás (szauna), sajnos a csajok külön, aztán végre egy jó kajálás, kedves csajokkal flörtölés (nagyon Szibériából jöttek), majd 3 felé be a helyi centrumba, apró de nagyon kedves hely. Nagyon jó érzés végre nem műanyag levessel teli gyomorral, tisztára csutakolva tiszta
ruhában lenni. Már csak 4 nap van hátra.
Folyt. köv.
Pampalini beszerezte nekünk a fehér elefántot! RULZ!
VálaszTörlés