Orosztúra Oléval 4.

január 8-10

Csütörtök, 7. nap

A szerda esti (csütörtök hajnali) bulira Ole is megjött, mondanom sem kell, megint megőrülés, a csajok egy része melltartóban ugrált körülötte. Egyébként meg kell, hogy mondjam nem egyszerű úgy bulizni, hogy bent, a pub-ban mozogni sem lehet, folyik rólad a víz, cicanaci (hosszú alsónadrág) van rajtad, hogy ne fagyj meg kint, és utána ki a -15 fokba. Éjjel is lehet magányos Ladásokat fogni, akik fillérekért hazavisznek (nem taxik!).

A miénk egy kicsit fentebb rakott ki (egy háztömbbel) és elég vicces volt, mikor rájöttünk, hogy nem a megfelelő házba csöngettünk be hajnali fél négykor. Egyébként Ekaterinburg 1,5 milliós lakosú, az összes főbb ipari üzem itt van (startégiai okokból) és a város 25 km-re fekszik a hivatalos határától Európának és Ázsiának, az Urál tövében.

Délelőtt az ismerős ismerősénél netezés, aztán nyomás vonattal Novoszibirszkbe.A vagonunkban 27 fokon (bocsánat, most látom a jelzőt: 29) felejtették a fűtést, a kísérővel folyt az egyezkedés, rólunk meg a víz. Ma délután körbe ment a hír minden vagonban, hogy du 3-tól 8-ig meditáljunk, és utána menjen az ereszd el a hajam.

Bálintot le sem lehet lőni, itt meditál mögöttem, még mindig: orvosi eset :o). Az egyik megállóban, ahol Olet megint csoport várta, Axelen keresztül odaadtam az egyetlen nem felbontott Erős Pistát Olééknak (Dráágaszáááág!).

Ugyanitt aztán történt valami más is: David (a pilóta) kitalálta, hogy tejet akar venni, és a peronnál lévő kisbódéban nem volt. Viszont volt egy ABC 4 vágánnyal odébb, a kijáratnál ahova gyalogos-felüljárón keresztül lehet eljutni. Nosza, szaladjunk (de ekkor már jó ideje bent állt a vonat), gondoltam tudja, mit csinál, teljesen megbíztam benne (ez végig is futott bennem, de az is, hogy ez egy hülye ötlet, valószínűleg a belső kis ördög bíztatott fel).

Pik-pak bevásárlás, jövünk ki és látom elindulni a vonatot. Szaladok, de a fene tudja már minek, közben anyázok „shit, shit shit”. Egy-két dolog lefutott bennem (Pl. az, hogy én itt maradok egy dolog, de a Davidet tuti nem hagynák itt). Aztán kocogunk a felüljárón, és kiderül, hogy azon a peronon, ahol feljöttünk még bent áll a vonat (a mellette levő ment el, David is szaladt, de csak egy nappal később derült ki, ő tudta, hogy nem a mivonatunk, és azt hitte, hülyéskedek). Én megint anyázás, de már halál boldogan. Ilyen bakit soha többet, íratlan szabályt szegtünk meg. Persze David sem tudta, hogy pontosan mennyi időnk van, azt hogy egy hülyeség volt lelépni, ő is beismerte (ő az összes pénzét és iratát hagyta majdnem a boltban, csak utánavitték), meg mondta is hogy „crazy kagyus they do everything for their desiers” (ebben az esetben ugye a csaja akart tejet a kávéjához).

Éjjel 4-kor megállás Omszkban (30 perc), tudtuk Ole kiszáll, felöltözés, rohanás, a helyieknek a peronon gyors menedékvétel, pici medi, közben áldózsinórokat gyűjtünk a nyakunkból a frissen menedéket vett helyieknek. Nagyon-nagyon megható volt. Az egyik velünk utazó, de idevalósi csaj szülei halas sütit hoztak ki a vonathoz. Éjjel több vagonunkban ment a show.

Kiderült, hogy a perui Alfonso (129 kg szétvarrt és bár manager Limából) 40 kötött sapkát és zoknikat hozott ajándékba a túrára és osztogatja az utazóknak és a helyieknek. Nekem már gyanús volt, hogy miért van mindenki pár napja ugyanolyan sapiban.

Péntek, 8. nap

Reggel tíz: Szibéria, napsüti, hó, nyírfák, persze élet sehol (nagyon még a vonatban sem). A hőmérséklet kissé normalizálódott: 26 fok van (bent). Lassan megérkezünk Novoszibirszkbe (+ 5 óra otthonról). Fitneszcentrumban a szállás, több mint 100-an 3 kisteremben minden négyzetcentiméteren feküdve.

Belebotlottunk a városban pár hatalmas épülő jégszoborba (sőt a folyó partján több méter magas épület-jégszobrok is voltak, durva), ez itt hagyomány.

Este 7-kor előadás, a legelején szólnak, hogy van egy kazah dilis nő, aki telefonon mindig bombával fenyegetőzik a helyi buddhista előadásokon. Aztán pár perc múlva szólnak is, hogy bombariadó van, de Ole folytatta az előadást (nem kellett kimennünk, nálunk otthon valószínűleg nem fordulhat elő az, hogy nem hagyjuk el az épületet). Utólag kiderült, a rendőrökkel külön le kellett pacsizni, teljes felelősséget vállalt írásban az épület igazgatója és Szasa az egyházvezető, valamint bombakereső kutyákat engedtünk be végigszagolták a sorokat (észrevétlenül). Előadás után egy pizzázóban szuper beszélgetés.

Szombat, 9. nap

Délelőtt gyülekező, 5 órás buszút Tomszkba, egyetemi város, ahol vasárnap kétnapos Mahamudra kurzus indul, amely ma este egy nyilvános előadással kezdődött. Útközben nagyon szép égboltot láttam, itt még az is más. Belebotlottunk egy valószínűleg tatár esküvőbe, az idióták egy hatalmas limuzint béreltek, olyan feeling volt mint a Kusturica filmekben. Most már nem először ittunk erős paprikás vodkát, egész jó. Délután megérkezés egy nagy sportterembe, az első szaunázásom, jól esett. Az esti előadás során felmerült kérdésként az, hogy egy lánynak holnap lesz abortusza, mit tegyen. Ole egész este többször visszatért a kérdésre és arra kérte a hölgy barátját, hogy ne tegyék, sőt még lehetséges szülők után is keresett (asszem jelentkezett is valaki). Megható volt ez is. Az előadás után még volt egy kis móka egy étteremben, vagy ötvenen iszogattunk egy gyorsétteremben vagy kettőig, aztán 20 perc séta haza, ökörködés a hóban. A hatalmas buli holnap estére várható. Sajnos kedden sokan kiszállnak a túrából, egyébként a csapat mindig új arcokkal frissül.

Megtudtam, hogy a Fehér Elefánt (tubák) szállítmányok beakadtak Indiából, így nagyon nehéz beszerezni a helyieknek is, pedig Ulan Ude ennek a központja, ahonnan tudnék hozni (ők Mongóliából kapják). Útközben az utazó oroszok egyébként a nálunk megszokott adagoknak a kétszeresét szippantják fel - még a csajok is. Van egy számomra sokkoló etikai szabály: aki fütyörészik, az illetlenül viselkedik (senki nem tudja miért gáz), így amikor belefogok, akkor mindig le kell állítanom magam, lehet, hogy megjavulok... Folyt. köv.