Orosztúra Oléval 3.

2009.január 5-7

Hétfő, 4. nap

Még vasárnap este összeakadtunk Bálintékkal, minden rendben velük is, már pénteken megérkeztek. A centrumból hajnalban haza (három litvánnal együtt) Dimáékhoz, duma 5-ig aztán rövid alvás. Reggel céges meló a laptopon, aztán kora délután start az állomásra, indulás 16.20-kor. A vonaton rövid medit csináltunk páran, mert tudtuk, ha beindul az élet, esélytelen.


Ahogyan írtam, a 14-es vagonba (nyitott, nem fülkés) tették a kemény magot, így indulás után meg is jelent minden nemzetközi dolog (spanyol sonka, perui pisco, szlovák gyökérpálinka, vodkák, pet-es helyi sör, csokik) nálunk, és itt is a fő központ, ahol fél órán belül megmozdulni sem lehetett az Peter Gomezék
ülőhelye volt. Hering-effektus: egymás hegyén-hátán ülés, közben a felső fekhelyről öntik a szádba a kitudja mit.



Véletlenül elcsíptem Lucy (Peru, nagy karakter) szavait: „annyi itt a dögös pasi, hogy mindenkit azonnal vinne” (jól hangzik :o)).


Ideges a pár külsős útitárs, csendre int a vagonkísérő hölgy, de semmi esély. Aztán kiderül a 16-os vagonban csak mi vagyunk, átlesünk, de ott meg mindenki meditál, de aztán visszatértünk oda később (majd mindenki). Este 8-ra már a banda beállt, közben az egyik állomáson már rendőrök is cseszegetnek, hogy viselkedjünk.




View Larger Map


Este fél 11 felé megáll a vonat Nyizsnyij Novgorodnál, tudtuk, hogy Ole kiszáll (5-ös vagon) a helyiekhez, gyors felöltözés, kb. -15 fok és 200 méter rohanás az állomáson, mert csak 15 perc van. Ole áld mindenkit, aztán egy röpke meditációba fog, de már kiáltás: indulás.

Rohanás vissza a vagonjainkhoz. Aztán lassan csend, kisebb beszélgetés, és reggel 9-ig egy hang sem (mindenki hulla fáradt volt). Az első utazós este igazán jól sikerült, mindenki nagyon örül, hogy itt van, a csapat be-(és össze-)állt, vibrált a levegő megint..

Kedd, 5. nap

Reggel ébresztő, 2 órás időzónát léptünk előre, így csak pár óra maradt,
reggeli, Erős Pista már az asztalon. 3 felé érkezés Permbe, a vasutasok kultúrházába, cuccok lepakolása, itt lesz az előadás. A háttérben két fiatal hölgy valami kedves éneket és fellépést gyakorol, szóval ez valóban kultúrház.



Ma csak női nap van a szaunában, így a csajok egy része oda ment. Mások ebédelni. Este 6-tól előadás, aztán fél 11-kor már vonaton is vagyunk (azaz valóba csak pár órát töltünk itt).


Indulás Ekaterinburgba. Nikolas, az ifjabb Gomez, kisebb unszolásra életében először beszélt Karmapa megszöktetéséről a saját szemszögéből, felvettem, remélem, megmarad (izgi). Nagyon inspiráló volt a milyen odaadással és szeretettel beszélt His Holiness-ként említve Karmapát. Közben talán pont ezen beszélgetés során csörömpölt le számomra, különösen látva, azt a sok boldog embert körülöttem, hogy mi mind egy nagy nemzetközi család és mandala vagyunk, amiben mindenkinek megvan a helye, egy egység vagyunk, egy a célunk és támogatnunk kell egymást.

Őrület, milyen szerények és egyúttal mennyire különlegesek a Gomez srácok. Ole szokás szerint éjjel is személyes interjúkkal folytatta. Hajnal 5.45, -20 fok, érkezés Ekaterinburgba (itt már 4 órával később van, mint otthon). Alvás egy ismerős ismerősénél.

Szerda, 6. nap

Du 4 ebéd Oleval (legalább 300 fő) egy modern kulturális központban, mindenki együtt. Előadás 6-kor. Most pedig asszem olyanról írok, amiben nem sokunknak volt része (pár perce történt).

Az előadás kérdés-válaszok legelső részénél valaki megkérte írásban Olét, hogy mutassa meg nekünk azt, amiről eddig beszélt: a legnagyobb gyönyör állapotát.


Megmosolyogtuk a kérdést, aztán Ole fogta magát és megmutatta. Nem látszott semmi különleges, ha nem tudod, hogy éppen mi történik, de mi lélegzet visszafojtva, nagyon izgatottan és meglepve figyeltük. Csak hallani lehetett az egyre szaporább légzését, picit megfeszült a teste és az arca is picit megváltozott, mintha valóban „szétfeszítené” valami őt. Nagyon jó érzés volt látni és azt hiszem megtisztelve és hálásnak érezte magát mindenki, hogy Ole megosztotta velünk ezt az állapotot.

Axel mellettem ült, kérdeztem, látta-e már Ole-t így, azt mondta még nem, de pár napja a moszkvai centrumban szintén csinálta (ő akkor nem volt ott). Pár percig tartott, aztán „visszatért” és fél percig nem szólalt meg, majd: „most egy ideig nem leszek képes hétköznapi kérdések megválaszolására”, aztán persze szinte rögtön folytatta (nézzétek meg a streaming-en). Késő este buli, megint belecsaptunk a lecsóba. Másnap du. fél háromkor fogunk indulni Tomszkba egy többnapos kurzusra. Folyt. köv.