Orosz Túra Karmapával - 1. rész

Bevezető

Sziasztok,
bizonyára tudjátok, hogy Karmapa és Láma Ole a Karma Guen-i kurzus után Oroszországban és Ukrajnában utaznak, tartanak előadásokat és beavatásokat. Abban a szerencsében van részem, hogy részt vehetek a túrán és megpróbálom nektek megörökíteni ezt a valóban történelmi időszakot. Gergő segítségével ugyanis bekerültem abba a 40-60 fős csoportba, aki folyamatosan Karmapával utazhat végig Oroszországban. A menü komoly: Pétervár, Elista, Moszkva, Irkutszk, Ulan-Ude, Vladivosztok és Phowa-kurzus Ukrajnában, Minkovkában.

Ez az első beszámoló helyi idő szerint hajnali 3-kor Elistában készült egy fantasztikus vacsora után, egy meseszerű városrészben (City Chess), 500 m-re Csecsu Rinpocse 1999-ben készült sztupájától. (Az első három helyszín Pétervár-Eliszta-Moszkva 2 órával van csak eltolódva).

Június 9. (kedd)
Előző este jöttem haza Karma Gönből és kb. 10 órám volt arra, hogy mindenféle céges, szanghás és utazás-előkészítős ügyemet elintézzem következő három és fél hetes utam előtt. Persze minden ruha tök nedvesen került a hátizsákba, amiből a szerzeteseknek szánt 6 üveg Erős Pista (további kettő maradt nekünk is) és egy üveg pálinka sem hiányozhatott. Reggel 7-kor indulás a reptérre, megérkezés Moszkvába, majd este 7-re Pétervárra. Itt a reptéren egy kedves ismerősöm fogadott, és azonnal indultunk láma Ole előadására. Ő Karmapával együtt egy órával előbb ékezett Spanyolországból. Az előadás szokás szerint egy színházban volt. Sokat nem hallottam belőle, mert interneten kellett dolgoznom céges ügyekben, de nagyon jó érzés volt sok-sok orosz és jó pár külföldi baráttal találkozni.

Az előadás után kb. 1 óra körül még mindig világos volt. Itt északon fehér éjszakáknak nevezik azt, amikor nem megy le a nap éjjel sem. Fogtuk magunkat és elindultunk gyalog az előadás helyszínéről és egy üveg bor kíséretében négyen időnként megálltunk és iszogattunk. A második megállónkig a bor nem tartott ki, így az ajándéknak szánt pálinkát bedobtam a közösbe egy csatorna hídjánál (Pétervár Észak Velencéje, nagyon sok csatorna van itt és a város a Néva partján fekszik), ahol majdnem el is fogyott. Mind a négyen egy lakásban laktunk, úgyhogy fogtunk az utcán egy személygépkocsit (bárkit lestoppolhatsz az utcán) és hazamentünk. Ez egy albérlet volt, melyek általános állapotáról már írtam a januári beszámolóban, szóval ehhez sem nyúltak sokat az elmúlt 30 évben, az biztos. Nedves ruhák kiteregetve, mindenütt alsógatya.

Ezen az estén két olyan magántörténetet is hallottam, ami mutatja mennyire működik a tér és az áldás, ha valaki akkora odaadással van a Láma felé (mint általában az oroszok): a semmiből megjelenő lakás-örökség a gyerekneveléshez, valószínűtlenül összeálló házasságkötés Koppenhágában Oléval, vagy a mindig megálmodott munka az utolsó pillanatban megjelenik egy tökéletes párkapcsolattal együtt.

Június 10. (szerda)
Reggel kelés, be a belvárosba egy 6. emeleti pazar kilátású étterembe, ahol délután egyre szerveztek Karmapával egy Welcome Tee-t (teázós fogadást) kb. 300 fő volt jelen, persze nem mindenkinek jutott hely. Nem elfelejteni, Karmapa először jár Oroszországban! Mindenki nagy izgatottsággal várta legtöbbjük számára első találkozásukat Karmapával. Mindenki előre elvette a teáját a pultról és csendben ülve várta Karmapát. Miután megérkezett, elindult a bemutatkozás, egy nagyon megható légkörben folyt mindez. Nemegyszer fejezték ki hálájukat, hogy a 20 éve várt pillanat végre eljött. Mivel itt kezdődött Karmapa utazása, így volt egy általános bemutatása Oroszországnak, amit a környező régiók centrumainak bemutatása követett. Kedves beszédek, majd ajándékok: Leningrád történetéről és a kagyü buddhizmus történetéről szóló könyv Karmapának, Ole pedig 7 több mint 300 éves érmét kapott. A pénzérmék korával egy időben II. Katalin (?) orosz cárnő kapott Péterváron Fehér Tara beavatást is, így akár szimbolikusnak is mondható az esti fehér Tara beavatás. Mindenki nagyon meg volt hatva, tényleg történelmi pillanat volt.

Ezután fantasztikus tengeri kütyüleves egy nagyon modernül berendezett étteremben (egyébként itt meg vannak őrülve a szusiért, sok étterem is van), sétálás a városban egy kedves ismerőssel, majd kezdődik a beavatás, ahol Zsuzsával is sikerült összefutni. Több mint kétezren voltak úgy, hogy nem volt hivatalosan meghirdetve az előadás, elsősorban szóban terjedt kisebb internet támogatással, mert nem akartak semmiféle bonyodalmat Karmapa érkezése miatt. Kb. éjjel egyre végeztünk, haza, megint csak világosban a pálinka végképp felolvadt a térben.

Június 11. (csütörtök)
10.45-re kellett odaérnünk a centrumba, amelyet Karmapa készült felavatni. Sajnos későn indultunk, úgyhogy a 23 kg-os hátizsákommal 10 percen keresztül voltam kénytelen kocogni, kemény volt. A centrum nagyon szép, már régóta megvették, 4 hónapon keresztül újították fel a (korábban ipari épületrészből) szobákat a vendégek fogadására.

Egykor indulás a reptérre, útközben megint egy kis tengeri kaja, szusi evés, majd a reptéren indul a becsekkolás őrület. Hihetetlen mennyi csomagra kellett az utazó szűk team-nek figyelnie. A privát repülőhöz szállító reptéri buszok közül a másodikra kerültem fel, ahol több mint negyed órát töltöttünk Karmapával. A busz megállt egy legalább 20 éves repcsinél (ennyiért ezt bírtuk bérelni :o)), amibe hátulról kellett beszállni, a motorok már dübörögtek (fülsüketítő zaj), belül a kézicsomagokat mint a buszokon nem zárt csomagtartóba kellett tenni. Persze mindenki buddhista volt a különgépen (a személyzet egyébként megvár bennünket a reptéren, amit csak a kormányzat használ (azaz nyilvános közlekedés sincs oda), hihetetlen zsizsegés volt. Aztán David aki a Lufthansa pilótája angolul felolvasta a kötelező biztonsági szöveget teleszőve mindenféle hülyeséggel. Utólag tudtam meg tőle, hogy miután összehaverkodott a pilótákkal, egyszer csak felajánlották neki, hogy vezesse a gépet, és fél órán keresztül be is vállalta. Lehet, hogy a felszállást ő fogja csinálni hétfőn, megígérték neki :o)). Persze soha nem látott még ilyen technikát, de gyorsan belejött. 3 órás repülőút, egy kicsit valóban fapados volt (ezt nem egy fő vezeti, hanem 3, egy kormányoz, egy a gombokat nyomogatja, egy meg tájékozódik).

A gép rendben megérkezett, a reptéren két népviseletes lány kisebb tömeggel és pár média várta Karmapáékat, mi utoljára szálltunk le a gépről ott csüngtünk az ablakokon, mint valami állami ünnepély. Itt mindenkinek vágott szeme van. Nagyon jó érzés fogott el mindenkit az érkezéstől fogva, jó volt a vibráció, este 7 felé itt még meleg is volt napsütéssel. Buszozás a szálláshelyre, egy a 10 évvel ezelőtti sakkvilágbajnokságra épített külön városkába érkeztünk, itt egész jó szállást kaptunk. A sztúpa tényleg nagyon közel van. Az oroszok nagy része megszállta rendezett módon a sztúpa környékét és az út túloldalát és másnapra egy kisebb sátorváros jött létre.
Páran előre jelezték, hogy Oroszország legszegényebb köztársasága Kalmükia, fővárosa Eliszta, szinte sivatag az egész (ez látszott felülről is, aztán annyira nem volt csórézás mint hittem). A 14. század óta van buddhizmus, a karma kagyü vonal is jelen van, ezen régiónak köszönhetően vagyunk hivatalos egyházként államilag elismerve. Sztálin a vallásuk miatt a lakosság felét kiirtotta, a második felét Szibériába telepítette át, de a lakosság egy jelentős része visszajött a 90-es években.
A város tele van buddhista jelképekkel (India, Bhután benyomások keveréke), itt van Európa legnagyobb buddhista temploma.

Az előadások egy focistadionban vannak, a füvön csücsülünk, tányérsapkás rendőri jelenlét van, nagyon viccesek, de ez itt most komoly rendezvénynek számít. Sajnos a helyiek megosztottak, mert jelezte a helyi gelug főláma, hogy nem az igazi Karmapa jön. Egyébként rovarok, szöcskék mindenhol, én még ennyit nem láttam, de nem csípnek, érdekes (Ole a Buddhák áldásának tulajdonítja).

Az előadás után a moszkvai haverokat követve eljutottunk egy olyan étterembe, ahol a tulaj egy régi motoros buddhista hölgy, nagy darab mosolygós ázsiai husis arcú, akit megölelgetsz azonnal. Pazar kaját kaptunk (kb hajnali 3-ra végeztünk), több fogást, nem volt sokkal eltérő a mi étkeinktől. Putyint is ő etette, meg másnap Karmapát és a Kalmükiai köztársasági elnököt is náluk ebédeltették. A hölgy mindenképp kap Pistát tőlem ha jön a beavatásra.

Folyt köv. képeket próbálok majd szerezni.
Zsuzsa puszil mindenkit!!



Májki

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése