Orosz Túra Karmapával - 2. rész

Június 12. (péntek)

A hajnali nagy kajálás, orosz konyak-kóstolgatás után egész nyugis ébredés volt. A szállás tényleg pazar 8-an lakunk egy apartmanban ebben a városkában (City Chess), kár hogy a szakemberek trehányak voltak és lötyög a parketta, a járólapok széthullanak.

David reggel jelezte, hogy szép ruhában kell lennünk délben az egyik hotelépület előtt, mert reprezentálni kell országunkat (egy-egy ember mindenhonnan) az elnök előtt. Jól hangzott…

Délben a „déli” buddhista régió képviselői fogadták Karmapát, megint sok-sok város mutatkozott be. Nagyon lelkesek és odaadóak voltak, megint majdnem könny szökött a szemekbe, sok energia sugárzott a prezentációkból, mindenütt centrumot építettek.
Volt egy 84 éves néni, aki évek óta Ole tanítvány sok-sok segítséget nyújtott az itteni fejlődéshez (ázsiai arcú, a pofija annyira kidudorodott, hogy oldalról nem láttad az orrát!). Mondták róla, hogy nagyon akart találkozni Karmapával, ez volt minden vágya és 2005-ben Kijevben sikerült neki, ekkor a színpadon Karmapa áldása után visszafordult a nézőtér felé és boldogan egy rockos hurrával hatalmasat ugrott a levegőbe. Hát ez a néni most is ott volt, szép népviseletben, katakot és ajándékot tartott a kezében és remegve ment a Karmapához, csúcs volt az ő találkozásuk. Egy helyi lány énekelt is.
Aztán összeszedték a külföldieket, országonként egyet, és indulás a tartomány elnökéhez (Zsuzsa az USA-t képviselte én meg bennünket magyarokat). Felmentünk az irodája elé, aztán kiderült, nem fogad minket, mert kicsi a szobája, és elég vendég van már nála. Visszafelé a sztúpához már egy komoly elnöki kisbusszal jöttünk, szegény sofőrt meg telefonon elcsípték hol van, mert az elnök akarja. Ő meg azt hitte mi vagyunk a VIP utasok , kit vinnie kellett. Hát egy kicsit rémület ült arcára (padlógázzal lépett le vissza). A sztúpához érkezett Karmapa, Ole, megáldották, köröztek, megjött az elnök, majd a sztúpától 50 m-relévő leendő meditációs épület alapjait áldották meg közösen.


Aztán megint ülés kocsiba, 2. riadó, talán most lesz tali az Elnökkel. Megérkezés Európa legnagyobb buddhista templomához (nyigmás), ami kívül körbe van véve nem mi vonalunk béli szobrokkal, belül is pazar, mindenki követte a „Főméltóságokat” mindenhova. Alul egy buddhista könyvtárat is láttunk, ahol klasszikus, lapokra nyomtatott, szépen csomagolt tibeti anyagokat is ki lehetett kölcsönözni. Én meguntam az Elnökvárást, visszamenet a sztúpához (ami mindig a gyülekező hely volt) ittunk kvaszt (néni árulta az út mellett), ez valami kenyérrel érlelt lötty, kicsit kesernyés, barna, olyan mintha gagyi szénsavmentes kólát innál. Zsuzsa maradt, aztán kiderült, hogy ő utazó tanítói jogon VIP így bent volt a hivatalos ebéden, volt tánc, meg egyebek, állítólag szuper volt.

Ole este előadást tartott és az Elnök felült mellé a színpadra és végighallgatta (egyébként az egész napot Karmapáékra szánta). Komoly őrzése nem volt, cintányér sapkás rendőrök két tucatnyian. Ole megint áldott pár rendőrt. Előadás végén tartott beszédet az Elnök, nagyon vicces volt, pont aznap volt Oroszország kikiáltásának évfordulója (a szétesett Szovjetunióé) és mesélte: hívták a Kremlből, hogy üdvözöljék az ünnep alkalmából. Kérdezték hogyan ünnepel a főváros ma: azt mondta egy stadionban. Kérdés: és lesz felvonulás, demonstráció stb.? Válasz: Nem, nem lesz sok buddhista meg Láma Ole előad. Nagyon jó arc volt, látszott hogy nagyon közel áll hozzá Ole és Karmapa, sokat tud a buddhista értékek fontosságáról. Szóval nem egy politikusi gagyi beszéd volt, tetszett.

Aztán másnap beszélgettünk a többiekkel: a helyi taxisok állítólag nem szeretik annyira, mert pl. amikor a nagy buddhista templomot építtette állami beruházásként elfelejtett fizetni az embereknek: mondván, hogy ezt saját magatoknak építitek, nemde? De egyébként valóban elég normális arc. Imádja a sakkot és állítólag Oléval délután neki is állt sakkozni (nagyméretű bábukkal), Karmapa meg tanácsokat osztott Olénak mivel lépjen. Ma elhoztam az étteremtulajnak Irának az Erős Pistát, nagyon örült neki.


Előadás után este körözés órákig a sztúpa körül, beszélgetés.

Egyébként nem sokat láttunk a városból, de mindenkinek faluszerű feelingje van, nyugi, csend, az Elnök is ott mászkált közöttünk, nem főgóré benyomást téve. Aztán megtudtam miért: az egész autonóm köztársaság max 200.000 fős, Eliszta sincs 50.000 lakosú.


Június 13. (szombat)

Délután négyig szabadprogram, meditálás, megsülés a napon 42 fok széllel. Négykor ismét stadion, Karmapa Szerető Szemek beavatást tartott. Szerencsére (a helyi Láma ellenhadjárata ellenére) voltak sokan helyiek is. A buddhista barátok egy része sokat utazott: jött kocsi Moszkvából (18 óra út), külön busz Pétervárról (35 óra út). A beavatás előtt viccelődött Karmapa az időjárással, hogy mindenki annyira le fog sülni, mintha üdülni ment volna, úgyhogy ennek megfelelően élvezzük a beavatást: mintha üdülnénk. Aztán nem is sokára finoman beborult az ég, pont annyira hogy nem égtünk meg (Ole jelezte is, hogy Karmapa biztosan csinált valamit). Egyesek szivárványt is véltek látni a nap körül. Megint felajánlották a katonáknak, rendőröknek, hogy jöjjenek áldásért, jöttek, ez is megható pillanat volt, nagy tapssal.


Este vissza a kis sakkos városkánkba pizzázás, sörözés. Ole 5 megtöltött vázát helyezett el a leendő centrum alapjába, jó későesti közös móka volt.


Hihetetlen volt megint ez a nyugalom, a mesevároska (City chess) ahol laktunk, olyan volt, mint egy modern Zánka, meleg csillagos ég, 400 méterre a szállástól a sztúpa, körülötte több száz sátor, egy hevenyészve összerakott büfé, romantika, mint egy úttörőtábor.

Aztán hajnalig köröztük a sztúpa körül iszonyat sok szöcske, egyéb bogár kíséretében. Még Zsuzsával is dumáltunk egy nagyot a centrum dolgokról.


Június 14. (vasárnap)

Délelőtt pár óra meditálás a megvilágosodás sztúpa belsejében, épp mandaláztam, amikor három nyolcéves kiscsaj odajött (lehet hogy csak turista gyerekek voltak) és elkezdek percekig csillogó köveket keresni a rizsemben találtak is el is kérték, az egész olyan volt mint, egy mese (mindenki ezen mosolygott).

Ebben a melegben az ember óránként ment ki a sztúpa körüli területre kialakított büfébe kávéért. Erről pár szót kell ejtenem: ezt a büfét a legközelebbi (3-400 km) volgográdi centrum üzemeltette. A menü főétele egész 3 nap alatt főtt krumpli, káposzta sali, melyhez a répa és a káposzta egy ponyván a földön hegyekben hevert, és ott reszelték le frissen, na meg dögivel mindenhol barna kenyér. Innen bármilyen ÁNTSZ kifordult volna, a hangulat viszont fergeteges volt. Itt lehetett a sátrazóknak befizetni kajára. Egyébként le a kalappal, kávégép volt és kapucsínót is árultak. Ami valóban nagyszerű volt, hogy mindenki a sztúpa körüli 500 m-es körben lakott.


A Karma Paksi beavatás 6-kor kezdődött, most ér véget (+ 2 óra eltolódás!), halad az áldással a sor. Ma esti progi várhatóan: iszogatás, sztúpajárás, és reggel indulunk a vén repülőnkkel Moszkvába. Holnap este Karmapa kérdés-válasz előadást tart egy stadionban. Zsuzsa marad itt a régióban tanítani.


Gyerekek, Elisztában valóban szuper jó érzés volt lenni!!

Következő levél már várhatóan Irkutszkból jön.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése