Június 17. (szerda kiegészítés)
Egy keddi sztorit utólag tudtam meg. Karmapa és Ole bejárta a moszkvai centrum földszintjén és mögötte lévő gyárrészt, ami több ezer nm és meg lehet most venni. Nagyon sok pénz, de mivel árverés szerű eladás lesz, komoly áldást kértek arra, hogy ne legye nás aki licitál majd. Viccesen Ole-ék nem a bejárati ajtón, hanem az egyik szomszéd háztetőn, a centrum konyhaablakén keresztül másztak be, állítólag Karmapa nagyon élvezte.
A szerda délután elküldött email után az este korántsem folyt átlagosan. Jeleztem, hogy megpróbálunk belógni Karmapa búcsúvacsorájára, amit nagyon későre tettek, 20.30-kor volt a vacsi kezdés, 0.50-kor meg már repült volna a gép (csak aztán túl sokan hiányoztunk róla). Karmapáék 9-re érkeztek. Na, a hely sem volt semmi. II. Katalin orosz cárnő egyik palotájának a legszebb terme, volt pompa, jó néha ilyesmiben fürdőzni. Mivel nem vettünk jegyet, 200 rublért (1300 HUF) leülhettünk nézni oldalt. Nem bántuk, mert megint nagyot alakítottak az oroszok.
Egy balalajkavirtuózzal (3szög alakú gitár) kezdtek, aki világhíres és olyan zenét nyomott, hogy Ole végigujjongta, mint egy kissrác, A gitárt a háta mögé tartva 3 ujjal jástzott úgy,mintha tíz újjal tenné. Állítólag ilyen orosz tehetség még nem volt. Karmapa búcsúbeszédében megint nagyon megköszönt mindent, itthon érezte magát, Ole jelezte, hogy Karmapa mit mondott neki (amit még eddig más helyzetben nem): itt el tudná képzelni, hogy éljen. Hozták a fogásokat, aztán megint balalajka (de ez igazi „feláll a szőr a hátamon” sztori), a zenészt Ole külön körbeölelgette, aztán énekes szangatagok is felléptek, és utána lassan indulás. Hát ezt senki nem kapkodta el. Jómagam egy orosz párral és egy német csajjal egy kis szerény lány autójába kerültünk. Kb. bő másfél óra volt a gép indulásig 40-50 percre jósolták a repteret. Kiderült, senki nem tudja az irányt (Moszkva 5x nagyobb mint Budapest), a kiscsaj 5 mp alatt bebizonyította a kocsi indítás után, hogy max. egy hetes a jogsija, egy kicsit beizgultam.
Elindultunk és úgy tűnt számtalan hibát követünk el, soha nem a megfelelő kijáratnál mentünk ki, de haladtunk előre, a reptérjel pedig időnként feltűnt, ekkor megnyugodtunk. Végül kiértünkpont mindig abba az irányba haladva ahogyan kell, de szerintem folyamatosan el volt varázsolva a tér körülöttünk a segítségünkre.
A csomag-becsekkolás az egész csoport késése miatt még akkor is folyt, amikor már csak negyed óra volt a felszállásig. Kb. fél óra késéssel indultunk Irkutszkba. Karmapa egyedül volt a business osztályon, Ole-ék mind a turistán utaztak. Az ég már világosodott amikor felszálltunk (hajnali fél 2), szép látvány volt. Az egész csapat punnyadt, öt és félórás volt az út + 5 óra időeltolódás, Moszkvához képest. Kb. délre érkeztünk meg. Megint nagy csomagkeresgélés, csoda hogy eddig a fő csapatnak egy bőröndje sem veszett el.
Június 18. (csütörtök)
Karmapa érkezését megint nagyobb csoport várta a reptéren. Mindenki a szállására ment, mi kifogtunk egy szuper kis hostelt, zuhi és indulás a délutáni welcome tee- re a cenrumba, Itt vagy 200 ember fogadta Karmapát, centrum prezentációk, ajándékként féldrágakő sztupa Karmapának, Ole egy hatalmas lándzsa szerű több százéves fegyvert kapott, amivel el is vágta az ujját, amit ő jó jelnek tartott. Ole az egekbe emelte Szerbiát (őserő, intenzivitás, csupaszív emberek), sokan vannak Irutszkból húzó emberek egész Oroszországban, akik mind haza is jöttek erre a két napra. Egyébként itt van regionálisan a legtöbb centrum, nagyon komoly kulturális hátterű városokban.
Ole este előadás tartott, klasszikus tartalommal. A másnapi Marpa beavatás eredetileg a centrum udvarán lett volna, de igazi zima van itt 6-10 fok körül, így a mai előadás helyszínén a műszaki egyetemen lett megtartva. Előadás után gondoltuk, bepróbálkozunk (javaslom mindenkinek a bátorságot,mert mindig mindenhova be lehet kerülni :o)) a centrumba, Szasának, az elnöknek szülinapja volt, így egy mega nagy italos bevásárlást tettünk útközben. Megérkezéskor sokan voltak, és nagy kajálás folyt Ole-ékkel. Mielőtt nagyon belelendültünk volna, Ole lekapcsolta a bulit, jelezve, hogy az új helyszín miatt fel kell készülni, így nyomás fel a gompába csapatokat szervezni és összerakni a programot. Mi nem helyiek lent maradtunk kajcsiztunk, dumáltunk és neteztünk. Ekkor sikerült azt a pár képet elküldenem. Az udvaron szomorú volt nézni, hogy a sok-sok másnapi beavatásra előkészített dolog (színpad, trón, székek, ponyva fedés) nem lesz használva, az eső és hideg miatt ugyanis az egyetemen lesz a beavatás. Hát zima volt hazafelé menet…
Június 19. (péntek)
Nagy alvás a hostelban, ránk fért, mert csak 2-3 órát aludtunk a gépen, egyig fel sem ébredtünk. A szálláson egy napon belül a második német nő akadt ki, mivel úgy érezte mindkettő, hogy a kutya sem figyel rájuk és nincsen fogva a kezük (vazzeg tanuljanak meg oroszul :o)). Valóban igaz, hogy David nélkül - aki a külföldiekért felelős nem tudott jönni a 2. szakaszra – egy kicsit önállóbbnak kellett lenni, aztán megnyugodtak. Aztán du. 3-től Marpa beavatás, Karmapa nagyon alaposan elmagyarázta az összes beavatás során használt lépést, tanított Marpáról is. Adott kiseb tanítást is, és az egyik mondatánál Ole odaugrott hozzá és megköszönte azt, mert nagyon találóan foglalt össze valamit. Karmapa nagyot mosolygott. A beavatás nagyon tetszett mindenkinek. Este héttől kilencig kajálás a vasútállomás mellett,és este 9-re már a vasútállomáson vagyunk, indulás Ulan-Ude-ba. Három egymás mellett lévő hálókocsis vagonban van a csoport, Karmapa kettő vagonnal odébb. Hát itt nem tudom hogy lesz dínom-dánom… Nyitott kocsiban ez sokkal könnyebb, ezt az este be is bizonyította, nem volt akkora mulatás mint egyébként telente szokott. A halak és sörök előkerültek (a Bajkál tóban van egy-pár máshol ismeretlen faj) viszonylag korán és egy-egy kupéban azért folyt a beszélgetés, röhögcsélés. Más vagonokban is utaztak orosz barátok, jópáran. Karmapa nézelődött pár percig a folyosón, Ole késő éjjelig embereket fogadott.
Június 20. (szombat)
A reggel 6 órai leszállás mindenkit fejbevágott, Karmapát ismét népviseletben fogadták. Buszokkal egy tornaterembe mentünk, kisebb alvás, aztán találkozó az Ulan Ude-i centrumban, ahol welcome tee volt Karmapával. A centrum kicsi, de szerencsére a bejáratnál egy régi kedves ismerősőrködött és bejutottunk. Ilyenkor egyébként mi résztvevők is kapunk valamit, sütit, vagy dobozos üdítőt. A teázás során volt egy nagyszerű képes prezentáció Burjátiáról, a centrumépítésről, mindeközben egy nagyméretű citeraféle hangszeren játszott és énekelt egy hölgy. Volt egy kis kínai, tibeti beütése (Mongólia nagyon közel van). Karmapa fémszobrot kapott, Ole fémpurbát és egy fémszobrot, mindegyiket egy helyi buddhista csinálta. Amikor üdvözölték a vendégeket elhangzott, hogy 15 éve, mikor Ole először itt járt, sokat töltöttek telefonközelben, várva a barátok hívását, mert pont ekkor történt Karmapa kimentése Kínából. Volt egy buddhista Mongóliából, aki mutatott egy kéthetes cikket amit egy mongol napilap írt Karmapa látogatásáról. Kiderült, hogy az a Hambul láma, aki itt a fő buddhista vezető (nyigma) egészen tavaly előttig nem támogatott bennünket, aztán Ole leült vele személyesen a tavalyi téli túrán, és nagyon jó kapcsolat alakult ki. A teázás után Karmapa megáldotta az épületet, majd indulás a Hambul Láma kolostorába, kb 20 km-re Ulan Ude-től, egy egész szép tradicionális épületekből álló kis buddhista központ nagy meditációs gompákkal (itt már jártunk a téli túra során is, írtam, hogy a kettővel korábbi Hambul láma teste 80 év után is a földben töltött több tucat év után is egyben van és most az egyik teremben van kiállítva). Itt az első dolgom az volt, hogy felvásároltam az összes fehér elefántot, egész jó áron (27 doboz), itthon Zágon javára 15 dobozt elárverezünk (készüljetek!), a többit Huszár utcai bentlakó barátok kapják. Itt protokoll találkozója volt Karmapának a kolostor vezetőjével, a Hambul Láma pár km-re egy vallási ünnepen volt, oda mentünk át ezután buszokkal.
Ezt a bulit úgy képzeljétek el, mintha a középkorban egy mongol találkozón lennénk: birkózás (6 fokban félmeztelenül), íjazás, büfék, mindez egy hatalmas puszta közepén. De ami a legizgalmasabb: a Hambul Láma egy kis faházban fogadta Karmapát, egyéb vallási főméltósággal. Sajnos csak kívülről, az ablakból lestem mi folyik bent, folyamatos viccelődések, hatalmas nevetések, Ole és Hambul Láma hangját hallva leginkább, egymás munkájának folyamatos dicsérete. Az egész nagyon klassz volt. Majd kijöttek, és folyamatosan özönlöttek a helyiek, elsősorban öregek, áldásért Karmapához. Nagyon megható volt. A Hambul Láma egyébként már Péterváron fogadta Karmapát egy kolostorában, komoly ceremóniával, tejet kínálva neki, ami csak a Buddháknak jár állítólag, kmoly elismerés.
Aztán buszokkal az előadás helyszínére. Egyébként most kezdődik Guru Rinpocse beavatás (+7 óra eltolódás), mely ingyenes, mert tradicionálisan buddhista régióban vagyunk. Sok-sok idős vágott szemű néni és bácsi érkezik, cintányéros rendőrök vigyáznak ránk, vicces.
Mivel internet nem lesz most majd 4 napig, így most elküldöm ezt a részt. Holnap, vasárnap kora délután egy 63 órás vonatút kezdődik, három vagonnyi utazó csapattal.
Jelezték, hogy lehetőség lesz Karmapával személyes interjúzni a vonaton, hát nagyon várjuk. Egyébként többen úgy érezzük, hogy Ole és Karmapa kapcsolata sokkal erősebb lett a közös utazás és a sok együttlét miatt, de mi is közelebb érezzük őt, nagyon nagy közvetlenséget érzünk Karmapa felől.
Folyt köv. Vlagyivosztokból (szerda délután)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése