Orosz Túra Karmapával - 6. rész

2009. június 24-25.

Június 24. (szerda)
Most olvastam végig az egyik korábbi beszámolót tele van helyesírási hibával, Szibéria helyett Szerbia van írva stb., hát miért nem szóltok??? :o) Egyébként most fordítom angolra a ebszámolót, úgy tűnik „megveszik” az oroszok, juhéjj!
A legnagyobb poén előző nap történt, de csak most jutott eszembe: Karmapához odajött valamelyik állomáson egy idős néni, és aláíratott vele egy szórólapot. Ahogy odanyújtotta Karmapához a közvetlen környezet hatalmas hahotába kezdett, Karmapa is mosolygott. Sejthető volt mi történt, aztán meg is mutatták a szóróanyagot, melyen a 16. Karmapa alatt a kínai jelölt képe volt. Karmapát ez nem zavarta, aláírta. Szerintem a néni nem is tudta min röhögünk.

Egyéként kedd késő este egy vagon kaját kezdtek el szétostani a Lámaszervizesek, amit Ole-ék nem ettek meg. A habarovszki szanga (kedd esti megálló) nagyon sok friss kaját hozott. Szerda reggel fél hétkor érkezés Vladivosztokba, nagyon szuper idő volt, a város közelében a sínek folyamatosan az óceán mellett haladnak, pazar volt. Egyébként egy nappal korábban meg a kínai határ mellett haladtunk egy darabig vagy 10-50 méterre, szögesdrótos kerítés volt folyamatosan a mezőn-erdőben. Egyébként a tegnapi nagy ikra-kajálást néhányan nem támogatták, mivel a halak biztosan az Amúrból voltak, ami Kínának köszönhetően nagyon szennyezett, ennek ellenére nem hagytuk ki. Caty különösen nagy hódolója ezen szenvedélynek.

Szóval míg a többiek hotelokba mentek, én egy orosz sráccal együtt fellógtam a buddhista centrumhoz, hátha ott tudunk aludni. Neki sikerült, én lepattantam, de legalább láttam Karmapa fogadtatását, itt is kedvesek voltak a helyiek. Aztán le a hotelhoz, becsekkolás (ugyanott ahol januárban, csak akkor ez a csodaszép amúri öböl csupa jég volt, most zöldbe borulva messze el lehet látni, az óceán az orrod előtt), villámgyors zuhi, majd vissza a centrumba. Csodaszép napsütés, az egész várost belátni, persze kikötő, mindenütt daruk és pár hadihajó. Beszélgetés a helyiekkel kávézás az udvaron rögtönzött kis büfében, miközben egy szűkebb csoport, valamint Karmapa és Ole-ék alszanak, többen, a három napja netet nélkülözők, serényen dolgoznak.

Délután 5–kor a centrumban welcome tee volt Karmapával, palacsintával fogadták, kicsit vontatott volt a sok prezi, de megint nagy odaadása volt minden centrumot bemutató felszólalónak. A helyiek sok nagyon vicces sztorit mondtak a centrumépítésről, többek között, hogy az agyára mentek az egymást követő (idegösszeroppanás határán lévő) német buddhista építészeknek, mert sosem a tervek szerint építkeztek, mindig minden része a centrumnak nagyobbra sikeredett (ennek köszönhetően hatalmas gompájuk van). Ole jelezte, hogy ez a város nagyon fontos lesz 15-20 év múlva mert a buddhizmus minden ága itt fog majd találkozni. Egyébként a központ a város legmagasabb pontján van, Pazar volt egész nap a csupa üveg gompából a kilátás, nem is értem hogyan jutottak ehhez a földterülethez. Jaunár óta ez a centrum is bődületeset változott!

Karmapa hivatalos program végén olyat csinált, hogy mindenkinek elállt a lélegzete! Karmapa megköszönte, Oroszországnak itt az utolsó állomáson Vladivosztokban a lehetőséget az utazásra, és az egekig magasztalta az oroszokat, majd utolsó mondatként azt mondta, hogy mindnyájan hamarosan elérjük a megvilágosodást! Ekkor egy hatalmas mennydörgés és villámlás történt az egyébként is borús időben. 2 perc múlva elkezdett esni és a Mahakala éneklése alatt ömlött az eső, majd 10 perc múlva semmi, félig borús ég és napsütés. Caty azt mondta, Karmapa a csodák mestere és viccesen megjegyezte, hogy ez egy kicsit „durva” volt. Az előadás1 km-re van a centrumtól az egyik egyetemen mint januárban. Megérkezéskor elkapott a helyi tv és készítettek velem oroszul interjút. Kicsit megizzadtam, de talán jól sikerült, egyébként sokat javult a nyelvtudásom idén. :o). Karmapa Boddhiszatva ígéret programja után annak ellenére, hogy csak a team részére volt fenntartva a centrum, felmentünk többen is. Útközben a párás,kipufogós levegő és a koszos környezet miatt mindenkinek India dezsavü-je volt.. Miközben többen meditáltunk (egyébként ez a centrum a legnagyobb Oroszországban), a centrum földszinti része megtelt és mindenki vacsorázott. Mi is bekapcsolódtunk, jutott bor is, ennivaló is. Jól elbeszélgettünk, megünnepeltük, hogy egy igazán régi motoros pétervári lányt Ole utazótanítónak nevezett ki. Eközben Ole centrumtalálkozót tartott a gompában a régió szangáinak. Ők is kaptak fejmosást a sok súrlódás miatt, a végét én is meghallgattam, nagyon komoly tanítás keveredett ki belőle. Aztán hajnali kettő felé hazagyalogoltunk a szállodánkba, jó kis séta volt. Az óceánra néző erkélyre Jacekkel kiálltunk sörözni és elkezdtünk beszélni egy történésznek tanuló orosz gyerekkel, akivel kiveséztük Sztálint meg a II. világháborút. Fél ötkor alvás.

Június 25. (csütörtök)
Sikerült szépen elaludni. A hotelszobából pazar kilátás az óceán amúri öblére, ugyanez 5 hónapja egybefüggő jég volt. Ole deles előadásáról egy órát késtünk. Az előadás déltől négyig tartott, utána elszaladtunk nekem megvenni a vonatjegyet a phowa kurzus utáni visszaútra Moszkvába. Arra a napra ami jó volt, csak egy vonatra volt még három hely. Mázli. Aztán este 6-kor Milarepa beavatás, nagyon komoly volt, mindenkinek nagyon bejött. Hivatalosan elbúcsúztatták Karmapát, kedves volt. Ezután gyalogolás a centrumba, ahol Oleval, Catyval együtt többen felmentünk a város legmagasabb pontjára, ami kb.150 gyalogtúra volt, ugyanis a centrum felett van közvetlenül. Naplemente, minden irányból óceán, több sziget, hajók, daruk, a távolban őrületes füstöt ontó kémények, szép nagyon a földrajza a városnak, de irdatlan elhanyagolt is egyben. Pár haditechnikai információt megtudtunk a kikötőben álló hajókról, Mahakala éneklés, majd vissza a centrumba, meditálás, a teamnek vacsi, amit mi is végignéztünk, meg csurrant-csöppent nekünk is kaja (meg ment a visszafogott hiénázás, amikor Ole-ék felmentek). Karmapa is együtt vacsizott a többiekkel, Ole különféle sztorikat mesélt neki. Ole nagyon megdicsérte az orosz szervezést, s jelezte, Karmapa azért jelezte hogy szívesen visszajönne, mert valóban szeretné, és kiemelte, hogy mennyire komoly hatást gyakorolt mind a kalmükiai emberekre, elnökre, mind a burjátokra és a Hambu Lámára Karmapa. Aztán kb. éjjel 2 felé átmentünk bulizni az előadás helyszínére, Ole átcibált mindenkit. A bulit két nagyon amatőr fiatal srác tartotta, de fergeteges hangulat volt, lényegében az első bulink volt az úton. Ole utcai önvédelmi képzést tartott, pogó, lufidobálás, feltaláltuk magunkat. Majd reggel fél hatra a hotelbe értünk, s mivel 8-kor indul a busz a reptérre, így összeraktam még a beszámoló végét, aztán zuhi és go. Alvás a repcsin.

Június 26. (péntek)
Mai tervezett program: repülés 11.40-kor Moszkvába (9 órás út), majd késő délután vonatozás Harkovba (Ukrajna), persze mindezt együtt Karmapáékkal. Másnap még egyórányi buszozás és szombat délelőtt érkezés Minkovkába.

Folyt köv. Minkovkából hétfőn. Szombaton, 4-én már otthon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése