Június 26. (péntek)
Hát gyerekek, az út alatt volt nem egy tapasztalatom arról, hogyan zajlik egy csoportos becsekkolás, sok figyelmet igényel, nagy a keveredés, de ez most mindent felülmúlt, jó sok kabaréval és hibával. Kezdtük azzal, hogy a személyzet agyára mentünk a becsekkolással, amiatt, mert a sok túlsúlyos csomagunk miatt csoportként adtuk le a kb. 70 útlevelet, és a ki tudja mennyi csomagot. Aztán kiderült, hogy a dán Mikelt nem regisztrálták a járatra, azaz nem volt jegye, annak ellenére, hogy a csoport tagja volt (aztán egy másik járattal majd utánunk jön, de csomagja már be volt csekkolva, úgyhogy az most velünk jön). Aztán 4 helyi barátunk visa kártyával vett előre jegyet, kiderült, hogy nem szállhatnak fel, mert valami zűr van a kártyával, továbbá még egy orosz lemaradt valami miatt. Amikor már átmentünk a biztonsági kontrollon is kiderült, hogy Ole egyik hátizsákja nincs meg. Kicsit megfagyott a levegő, mert sok pénz volt benne. Nem kis feszültség kerekedett, lázas keresés, megtalálták azt, aki cipelte, kiderült, a rendes nagy csomagok között van becsekkolva. Hát ez sem volt jó hír, hiszen a pakoló személyzet kipakolhatja. Nagy telefonálgatás a még kint lévőknek, aztán valaki fogta magát, a csomagok után ment és még a gépbe való betétel előtt levették a szállítójárműről (nem is értem hogyan sikerült), minden rendben volt. Mindeközben Karmapa a VIP utas-lounge-ban várakozott, kiderült, hogy teljesen érthetetlenül megfizettették, holott ingyenes szolgáltatás járt volna, aztán amikor le akarta adni az utas kártyáját, megkérték várjon, mivel a business class-szosok legutolsóként szállnak fel a gépre. Felmentünk a gépre, mindenki ülhet, ahova akar, a gép egy része teljesen a miénk. Aztán más utasokkal is keveredtünk, így a koordinátoraink kitalálták, mégis mindenkinek a nála lévő jegy szerinti helyre üljön. Elképzelhetitek mekkora frászt kaptak a stewardess-ek, mikor 60 ember elkezdett helyet cserélgetni.
Megérkezés Moszkvába, én barátoknál töltöttem pár órát az esti vonatindulásig. Kajáltunk egy szuper kis önkiszolgálóban, miközben 150-nel száguldoztunk a városban egy vadiúj 3-as BMW-vel, szlalomozva centizgetve az autókat (volt extra adrenalin), nagyon élveztem. Este beszaladtunk a BMW-vel a centrumba, Ole-t hozzánk ültették be, indulás az állomásra. Volt még 25 perc, bementünk a város legnagyobb bevásárló központjába Karmapáékkal, kávézás, majd átgyalogolás az állomásra. Karmapa egyedül ballagott elől, mintha tudta volna hova kell menni. Az állomáson nagy búcsúzkodás. Sikerült egy hálókocsis vagonba kerülnie a teljes utazó csoportnak, azért nem rossz a lámákkal egy vagonban :o). Miközben a team útleveleiből a belépéshez dokumentumokat töltött ki Marina a vonaton, kezünkbe került Karmapa útlevele, persze belelestünk. Tudtátok, hogy bhutáni diplomata útlevele van és hogy a Táje Dordzse nevet a Shamarpa adta?
Este beszélgetés, előkerült pár üveg ital. Ole hajnali 4.45-kor Kurszkban kiszállt és találkozott a helyi centrummal, áldás, rövid meditáció.
Június 27. (szombat)
Reggel kelés, a fő műsorszám a határőr volt. Mivel magyar útlevelet még nem látott, így miközben nézegette elidőzött a kupénkban és komoly beszélgetésbe fogott a velünk ülő oroszokkal. Ole ezt hallva azonnal „Ahogy a dolgok vannak” könyv után kiáltott neki ajándékba, de már mindegyik korábban elkelt. Aztán a határőr véletlenül pont Ole-t és Karmapát is ellenőrizte. Mindenhol sokat időzött, a kollégája rá is szólt, vicces volt. Érkezéskor Karmapát köszöntötték, majd ők indultak is Minkovkába. Mi a Mekiben vártuk be a bérelt buszt, vásároltunk ezt-azt a helyi piacon, majd indulás Minkovkába. Útközben megtetszett egy tó nekünk, megálltunk fürödni, majd indulás tovább. Elkeveredtünk útközben, nem volt sehova kirakva jel, de végül megérkeztünk. Az elvonulási centrum egy síkságon van, egy kicsit még minden kialakulóban, hiszen tavaly volt az első kurzus itt. Olet nagyon inspirálták a tavalyi kurzus-előkészületek, emiatt döntött Ole amellett, hogy meghívja Karmapát ide. Nagyon sokan vannak, több mint kétezren, mindenért sorba kell állni, de a szervezők nagyon igyekeznek. Az oroszokon kívül kb. negyvenen vagyunk még külföldiek. Sok az új phowás, vad kurzus lesz érezhetően. Nekem nincsen sátram, így minden még szervezés alatt. Este welcome tee Karmapával, éneklés, projekt-bemutatás. Az oroszok egységesen minden 3. percben felröhögtek, mert nekik az ukrán nyelv olyan, mintha valaki kifigurázná az oroszt, kicsit már ciki is volt :o). Ezután szünet, Ole lefújta az esti tanítást, aztán mégis belefogott, szuper előadás volt. Igyekeznünk kell, mert csütörtökön már repül el, találkozik Moszkva vallási vezető hivatalnokával (a centrum jövőbeni ingatlanvásárlása is múlhat ezen) Előadás után befogadtak egy sátorba, a hátizsákom a szabad ég alatt éjszakázott. Egyébként egész nap forróság, por, totál hippi-kurzus fíling. Találkoztam egy helyi sráccal aki a Becske 10 years feliratú pólóban mászkált, megdicsértem!
Június 28. (vasárnap)
Reggel ébredés, zuhi, kaja, tízkor kezdődött az Amithaba beavatás. Karmapa mindenhez nagyon részletes magyarázatot adott, Ole is megköszönte, mert ennyire részletesen még ő sem hallotta. Sajnos a beavatás egy részét, mint az elmúlt 6 hét alatt szinte mindegyiket, sikerült féléber-félhulla állapotban végigülni. Délutánra egy helyi arccal (itt is magánszemélyek taxiznak) elszállíttatni magunkat egy folyóhoz fürödni, ez nagyon jól jött ebben a hőségben. Ma délután Geri is megjött. Hatkor Ole elkezdett a phowá-ról tanítani, elénekelte a lungot, majd fél tízkor abbahagyta, hogy az újak kimehessenek füzetért. Aztán annyira meglódult mindenki, hogy a vacsi is lefutott, majd 11-től hajnali fél kettőig megint tanítás volt. Sikerült ideiglenes sátorszállást is szervezni, néha előnyös is ha nincs hol aludnod, ismerkedned kell. A litvánok hoztak Unicum-szerű töményet, kisebb beszélgetés, majd szunya. Persze az erős nap mindenkit kihajtott reggel 8-kor az ágyból.
Június 29. (hétfő)
Reggel mandalázás a gompában majd a reggeli phowa ülés helyett kinnmaradtam melózni az étkezősátorban, beszélgetés sok ismerőssel, majd egyszer csak megjelent Karmapa, körbevezették a kurzuson. Hát benézett a konyhába is, viccesen megjegyezte, hol van a sapka az emberek fejéről, de sejthetitek, nem ez volt a konyha gyenge pontja. Kész csoda, hogy egy ekkora helyen kétezer embernek tudnak főzni! Tenkes Laci biztos szanaszét szaladt volna, ha látta volna a rumlit és a higiéniát, de tény, hogy finomat és egészségeset főztek. Karmapa benézett a játszótérre is, kérdezte a gyerekeket milyen meditációt ismernek, majd visszamentek a házakba. Gerivel én is belógtam az elkerített részbe, ahol 3 épület volt egymás mellett egy kis udvarral a közepén, virágokkal, fákkal, nagyon rendezett volt, mind egy kis paradicsom a nagy mezei forróságban, valóban lenyűgöző épületcsoport. A kurzuson időnként nincs víz, fogkefével állsz a szádban, mert pont elfogy, a WC kapacitás is szűkös, így újabb gödröket ástak, ahova gyaníthatóan ma klasszikus házi készítésű fa wc-k kerülnek. Van egy orosz mozgássérült srác itt, már Oroszországban is találkoztam vele, alig bír menni, az összes izma egy görcsben, de nagyon tiszta az agya, állandóan vigyorog és vidám. Ole tavaly, mikor először meglátta, elnevezte Rock&Rollnak (feltehetően a fura járása miatt), és kialaakította azt a szokást a beavatásokon, hogy neki nem a kezébe öntik a folyadékot, hanem közvetlenül a szájába.
A kurzus mostantól várhatóan a klasszikus mederben folyik, befejezem a közvetítést, itt csütörtök estig van program, én pénteken reggel vonatozom Moszkvába, majd onnan szombaton kora délután haza!
Köszi a figyelmet, fehér elefánt témában keressetek! Do svidanyja! :o))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése