Zágon (Erdély), 2009

ngöndro kurzus 09.04-09.09

0. nap, csütörtök

Dél felé indult Budapestről egy kisebb csapat (két autó dugig cuccokkal) el Zágonba, hogy a Kézdivásárhelytől 50 km-re lévő elvonulási centrum négynapos ngöndro kurzusának előkészítésében segítsen. Itt az előkészületek már hetek óta zajlanak Szász Laci (helyi mágus) szervezésével 6 helyi hős és időnként erdélyi és magyar segítők szorgos munkájával.

Az út, mint mindig nagyon szép tájakon vezetett, napsütéses időt fogtunk ki: Egy útszéli étkezőben a hegyekben megálltunk egy finom levesre, majd zökkenőmentesen megérkeztünk Kézdivásárhelyre éjjel egy felé. A csapat egy része a helyi centrumban aludt, a másik fele Laciéknál. Az alvás rövidre sikeredett, mivel lefekvéskor elviccelődtük az időt, természetesen a téma a helyi medvék voltak, hiszen mindenféle legenda keringett arról, hogy a zágoni központot időnként barna medvék látogatják. Mindenki nagyon okos volt a tekintetben, hogy mit is kell tenni, ha medvével találkozunk (mondanom se kell, egyik sem volt meggyőző megoldás).

1. nap, péntek (kurzuskezdés előtt kettővel)

Reggel fél nyolckor ébresztő, persze kávé nélkül semmi sem működik, így beültünk a Big Mama nevű 50m-re található helyre kávézni és reggelizni. Benyomtunk egy fantasztikus tojásrántottát majd nekivágtunk az 50 km-es útnak. Megint csak pazar táj, nagyszerű és ismert falvak útközben (Kovászna (egy megye neve is), Csomakőrös (Kőrösi Csoma Sándor szülőhelye), Zágon (Mikes Kelemen szülőhelye, (itt keresztülutazva kocsim számlálója pont 108 ezer km-re váltott), székely-kapuk (még az út felett is), macskaköves és tankcsapdás (30 cm mély lyukas) utak.

A terepre érve mi mint „első ideutazók” csak találgattuk, melyik a miénk a sok domb közül. Közben a sázras kamiont egy lánctalpas járgány húzta fel a meredek dombon. Lassan mi is felértünk és valóban csodaszép látvány tárult elénk. A területünkről több tucat km-re el lehetett látni, szinte 360 fokos panoráma tárult elénk, a messziben a Kárpátok hegyeivel. Itt már a munka folyt serényen, megaprofi félkész vizesblokk és két sorban négy meseszép pottyantós WC volt felhúzva már. Egy fából készült árnyékvetőnél már készültek elő a lányok az ebéddel, ami kissé hátrébb egy tűzhelyen, bográcsban készült el (paprikás krumpli volt kolbásszal). Lubickolunk a Kézdiek vendégszeretetében. A tegnap este erősen hiányolt házipáleszt itt végre megkaptuk, a angy melegben kimondottan felvidító volt rájárni. Felállítottuk gyorsan a saját sátrainkat, majd nekiálltunk melózni. Sok apró teendő volt, elsősorban az étkező és a gompa sátrait kellett felállítani (utólag kiderült, hogy a sátrak körül sok mizéria van és a közvetítő cég miatt majdnem elfelejtették leszállítani).

Meseszép idő volt, mindenki lebarnult, Havasi Petin estére látszott trikója nyoma. Szász Laci egyszerre két mobiltelefonon beszél, a saját cége minden alkalmazottja és teherautója azonnali parancsokat teljesít a kurzus elkészülte érdekében. A víztárolókat fokozatosan töltöttük meg vízpumpával, ami a nemrég kiásott kutunkból jön.

Este tűzön füstölt padlizsánból készült fantasztikus krém, amit két teliszájjal habzsolt mindenki. Megint pálinkázás, és elindult a helyiek viccmesélése. Barni (ozsdolai, illetve kézdivásárhelyi) minden viccén sírásig kacagtunk és mindegyik vadi új volt. Persze a helyi lányok sem maradtak le. Minden magyarul folyt, szegény egyetlen bolgárunk nem értett semmit, de nagyon élvezte, hogy mi élvezzük. Na persze a koronát az estére az tette fel, hogy felhőmentes telihold volt, meleg és minden szinte nappali fényben úszott. Páran ki is feküdtünk hajnali kettő felé fűbe beszélgetni.

2. nap, szombat (kurzuskezdés előtt eggyel)

Roland éjjel megérkezett a shoppal és egyéb felszerelésekkel, további magyar kocsik is jöttek. Reggel 8 felé ébresztő, közös reggeli, abált szalonna, hagyma, paprika, na meg egy kis torokkarcoló rövid. Még mindig sok a teendő, a sátrakkal lassan haladtunk, az utat és a vizesblokk előtti részt kővel szórtuk fel, megint szép idő van. Délben házi készítésű kelkáposzta főzelék, megint csak jót ettünk. Szuper a hangulat, megy a hülyeség. Laci a főnök, minden az ő kezén halad át, ha nem találjuk, szinte megáll az élet. Leginkább egy Suzuki terepjáróban látjuk, fel-alá mozog a terepen. Délután három helyszínen folyt a munka: sátor- és zuhanyzó építés, valamint a felvezető út és a vizesblokk előtti rész felszórása kővel. Folyamatosan készülnek a fára írt irányítótáblák is. A gompasátor aljjal estére teljesen elkészült, elkezdődött annak berendezése is. Késő délután beborult, kaptunk egy közepesebb esőt, ami később elállt, de az idő lehűlt. Délután újabb kocsik érkeztek, még többen vagyunk a terepen.

Vacsorára tokány sok krumplival, házi savanyúsággal, sörrel-pálinkával. Kedves barátoknak köszönhetően ártatlanul befaltam az agyon-erőspaprikázott vacsorámat, naívan azt hittem én tettem ilyenné, aztán jól kiröhögtek. Beszélgetés, sztorizgatás, Prodigy a kocsi hangszóróiból, aztán alvás. Közben csúnyán eleredt az eső, egész éjjel esett. Az erős paprikának köszönhetően éjjel nagy rohanásom volt a csili-vili pottyantós WC-k felé.

3. nap, vasárnap (a kezdőnap)

Reggeli (eső nélkül), vizes ruha szárítás, étkezősátor előkészítése, vizesblokk már majdnem készen, Ole és a Balkán túrás csapat lassan érkezik, mindenki elégedett,a kurzushelyszín fogadásra készen áll, talán a zuhanyzók vizes munkái maradtak. Mindenki azt gondolja, hogy közép-európa legfelkészültebb első kurzusán vagyunk. Délután 2 körül megérkezett az utazócsoport, kb. 65 fő. Már az első benyomásaik nagyon pozitívak voltak a hely láttán. Felállították sátraikat, majd kaptunk egy nagyszerű ebédet. Kiderült, hogy a görög kurzuson elromlott a vízvezeték, így 2-3 napja alig tudtak zuhanyozni. Így meseszerű megváltásként hatott számukra, amikor a pont elkészült zuhanyzókban forró vízben tudtak tusolni. Mindenki agyon dicséri a kurzus felkészültségét. Még 2-3 sast is láttunk körözni. Fél hat felé közös meditációba kezdtünk. Ole csak este nyolckor kezdte tanítását, volt pár helyi is. Miután ők elmentek, volt pár kérdésfeltevés, majd Ole befejezte az előadást és azt javasolta, mivel kevesen vagyunk (kb.120 fő ült bent az előadáson), inkább pálinka mellett folytassuk. Ő egyébként egy zágoni kispanzióban van elszállásolva.

Vasárnap – a csoda

A vasárnapi nap szerintem egy kisebb csodával is felér, hiszen minden pontosan időre meglett, bár én, megvallom, pesszimista voltam. Délelőtt legalább ötször megkérdeztem a srácoktól, hogy mikor lehet már takarítani, és persze zuhanyozni, de Ole és az utazó csoport megérkezésére minden elkészült. A németek nem győztek csodálkozni, hogy első kurzuson forró vízben zuhanyozhatnak, főleg miután Bercsenlingben csőrepedés volt, és napokig nem tudtak mosdani. Még a pottyantós budik is bejöttek nekik. „Milyen tiszták! És még le is festették őket!” – ilyen felkiáltásokat lehetett hallani a női részlegen. Az, hogy egy ekkora épület ilyen rövid idő alatt elkészült, kész csoda, és elsősorban Szász Lacinak köszönhető, hisz a kurzus előtti hetekben a Promobil összes alkalmazottja a kurzust építette, holott egy részük nem is buddhista. De hasonlóan Ole érkezésére lett kész a nagysátor és az étkező sátor is. Ole nagyon elégedett volt a munkával, mint sokan mondták, kevés helyen vannak ilyen körülmények az első kurzuson.

Családias hangulat – még a szangagyűlésen is!

A kurzus nagyon családiasra sikeredett, Ole is sokkal inkább elvegyült az emberek között, mint máskor. Mint Májki már említette, első este, a zágoniak távozása után azt javasolta, hogy pálinka mellett folytassuk. Ezzel meg is volt a reklám a pálinkának, és a külföldiek egész kurzus alatt azt ittak. A tanítások is sokkal közvetlenebbek voltak, Ole a szokottnál többet mesélt. Kérdés-válaszokra is sokkal több idő jutott, és még személyes interjúkra is maradt idő, ami ritkán szokott. Hogy Ole mennyire jól érezte magát, illetve mennyire szereti a helyet, mi sem jelzi jobban, mint az árverés. Miután Májkit is levetkőztettük, és így is kevés pénz jött össze, ő is felállt az asztalra és elkezdte elárverezni a svájci katonakabátját – állítólag erre még nem volt példa. Meg is vették 600 euróért, és egy másik felsőét újabb 200-ért. Így aztán mintegy 2000 euró gyűlt össze.

Meglepő módon a családias hangulat és a jó kedv az országos szangagyűsről sem hiányzott, ez nagyon kellemes élmény volt a tavalyelőtti kézdivásárhelyi és a tavalyi kolozsvári cirkusz után. Ole itt is hangsúlyozta, hogy azt szeretné, ha tovább fejlődne a hely, még vásárolnánk területeket, és adott is pénzt egy újabb parcellára. Azt mondta, hozzunk létre egy országos alapítványt, ugyanis azon keresztül könnyebben tudnak majd anyagilag támogatni a németországi alapítvány révén. Azt is mondta, hogy a két helyet – a zágoni, illetve a váradi elvonulási központot – országos projektként kezeljük, és próbáljuk meg minél inkább kihasználni őket.

Dícséret és kritika J

Az előadások családias hangulata mellett a zágoni kurzus másik jellegzetessége a jó buli volt. A pálinka persze megtette a hatását, és szinte mindenik nap hajnalig tartott a buli. Én utolsó este le sem feküdtem, csak ültem fel a buszra.

Egy nagyon jól sikerült kurzusnak voltunk a tanui, amit nehéz lesz überelni. Ahogy én láttam, mindenki jól érezte magát, így remélhetőleg a következő években vissza fognak jönni, és másokat is hoznak magukkal. Ráadásul a kurzus alatt a többi erdélyi – a nem kézdiiekre gondolok – buddhista is kivette a részét a munkából, és jó kis csapatot alkottunk. Bebizonyosodott, hogy tudunk együtt dolgozni és jó lenne, ha minél több ilyen alkalom lenne. S ha már a dícséretekhez érkeztünk, le a kalappal a kézdiiek előtt, akik – lehet, hogy ez kicsit túlzásnak tűnik – beírták a nevüket a nyugati buddhizmus történetébe. Fél éven keresztül minden hétvégét fenn töltöttek a területen, és minden akadály ellenére – volt bőven, elég ha csak a kútra gondolunk – nem adták fel. Tíz ember olyan körülményeket teremtett, amelyek előteremtésén máshol százan dolgoznak. Vegyünk példát tőlük!

És hogy ne legyen túl egyoldalú a beszámoló, gyorsan ide írom a kritikákat is – Laci azt mondta, lehet. Néha kicsit (hangsúlyozom: csak kicsit) az volt az érzésem, hogy elbillen a mérleg a buli irányába. Például volt olyan eset, hogy Ole már tanított, és az étkező sátorban hangosan szólt a zene. Én nagy bulis vagyok, ezt sokan tudjátok, de szerintem nem szabad elfelejteni, hogy miért vagyunk egy kurzuson, és ha a láma tanít, akkor jobb arra figyelni. A másik dolog, hogy jövőre sokkal jobban le kell osztani és megszervezni a munkát, hogy ne legyen az, hogy egyesek keményen gürcölnek napokig, míg mások lógatják a lábukat. Nekem például a dharmashopban alig volt munkám, míg a büfések hajnalig dolgoztak. Váltani kell majd egymást.

A harmadik és legfontosabb dolog: én hiányoltam egy közös reggelit vagy ebédet Oleval. A lentalvás miatt úgy alakult, hogy többnyire csak azok lehetettek a láma közelében, akik a panzióban aludtak, mások pedig csak az előadásokon láthatták, mert máskor dolgoztak. Lehet, hogy én túl érzékeny vagyok erre, de ez engem kicsit Becskére emlékeztetett. Ezért az javasolnám, hogy jövőre legyen egy-egy reggeli vagy ebéd, amit a különböző szangákkal tölt a láma, és ahol értesül ezek helyzetéről, gondjairól stb. (szerencsére vagy sajnos nem vagyunk sokan). Ha országos projektről van szó, akkor ennek ebben is meg kell nyilvánulnia. Apropó országos projekt, a másik javaslatom az lenne, hogy jövőre osszuk le a feladatokat a különböző szangák között, hogy a kézdiiekre csak az maradjon, amihez tényleg ott kell lenni. Például a polókat, szórólapokat, regisztrációt stb. nyugodtan lehet máshonnan is csinálni, és biztos sok mást is. Szerintem így mindenki kivehetné a részét a munkából, és ezáltal valószínű, hogy jobban a magáénak érezné a zágoni elvonulási központot.