Orosztúra Oléval 7.

január 19-22

Hétfő, 18. nap

Ahogyan az előző beszámolóban leírtam Belogorszk egy igazi felüdülés volt. Röviden: hétfő reggel érkeztünk ide, cuccok le, banya (szauna), ebéd, szanga, internetezés. Este pedig előadás, sokan voltak. Hihetetlen, hogy minden 500 m sugarú körben volt.

Elkezdtünk Axelnek (ő utazik most Oleval) segíteni a phowások adatainak felrögzítésében, komoly koncentráció volt, de nagyon élveztük, és a túra végéig

még vagy 200 személy van hátra, így a vladivostoki meditációs kurzus alat lesz min melózni. Rövidesen kész lesz egy internetes sablon, ahova fel lehet majd tenni a phowások adatait, mindenki maga. Naponta átlag 15 „felküldési” kérés érkezik Olehoz.

Este 11 körül csomagok fel, állomás, sör, kajavétel. Az utolsó 30 órás úton

most mindenki kihúzhatott egy számot, és abba a vagonba került. Kisakkoztuk, hogy a 3-as és a 13-as teljesen e miénk (ugyanis sokszor nem buddhisták is vonatoztak egy vagonban velünk, ami kizárta a nagyobb hangoskodást), így itt volt várható nagyobb móka. Így is lett. Bemelegítés a 2-esben (ahol laktam), aztán át a 13-asba, tánc és egyebek, majd vissza a 12-esbe Ole fülkés vagonjába, ahol elkezdték nézni a Hellboy 2-t, nagy dugó a folyosón.
Ez szerintem egy kicsit Brigi miatt is volt, hiszen ő ebben a filmben dolgozott a stábban. Ole pont a pár órával korábbi előadáson említette is őt nekem :o). Kis filmnézés, aztán 13-as vagyon, buli, ezután meg akartuk l

átogatni a következőben a barátokat (csak oda kaptak jegyet, friss csatlakozók) és nagy meglepire a vonatkísérő hölgy nem engedett be bennünket, védelmezte a kocsi nyugalmát. Vissza a 3-asba, ahol a

vonatrendőrség intézkedett, mert egy kicsit hangosnak ítélték meg a csoportot.

Kicsit le is ült a hangulat, de még sokan voltak, így Pavel (lengyel), az óvszerhős (tavaly már ráhúzta a fejére a gumit, az orra aljáig és utána orral felfújta durranásig, nagy show volt) jelezte felém, hogy itt az ideje megismételni a tavalyi mutatványt. Előkerült két gumi, és nekiálltunk, persze versenyeztünk. Pillanatok alatt őrületes hangulat, végül az

enyém durrant ki előbb. Ami nagyszerű volt, hogy utána egy hihetetlen nagy nyüzsgős, beszélgetéses, bújós buli lett belőle. Aztán reggel fél hét felé feladtam.

Kedd, 19. nap

Kelés délben, kicsit megfázva már. Újabb időzóna átlépés, már 9 óra otthontól, mint Vladivostokban. Áthaladtunk az Amúr felett, totál befagyva, szép volt. Habarovsk megálló, Axel lázasan rendes kaja után kutat az állomáson (asszem nem jön be neki a kaja itt). Ole fogadja a centrum tagjait. Csacsogás az oroszokkal a vonaton (pl a Könyv a szerelemről c. könyvünk dizájnjáról), medi, vacsi (Dosirak, a dobozos leves a legmenőbb kaja itt), aztán belevágás az utolsó vonatos bulizásba, mely nem is sikerült rosszul. 3 óra alvás reggel 7-kor megérkezés Vladivostokba.

Szerda, 20. nap

Még tök sötét, mikor kiszállunk, mínusz pár fok, a kikötőben van a vasútállomás, néhány hadihajó dekkol a közelben. Vettem egy gyümilevet és benyúlva a hűtőbe, automatikusan kiakadtam, hogy nem hűtik az italokat.

Aztán rájöttem, melegebb volt a hűtőben mint kint, vicces volt Aztán 8 perc séta az Amúr öbölbe egy hotelbe, a kilátás mint a mesében, fagyott öböl.

Úgy néz ki mint Lima, ahol magas a part az óceánnál, illetve olyan, mint egy limai éghajlat változásos

katasztrófafilm forgatásának díszlete, bizarr, néhányan a jégen horgásznak.

3 éve nem volt ilyen csábító ez a város, akkor úgy írtam le mint egy 3. világháborús futurisztikus szörnyeteg a rozsdás kikötőjével, veszteglő tengeralattjáróival. A hotel bejárata Pazar, mint nyugaton. Jó időbe telt míg szétdobták a szobákat, aztán indulás a szobákhoz. Meglepi… Belül lepukkant, régi stílus, de nem bánjuk, boldogan ugrunk az ágyba, nem tudom mikor volt utoljára ilyen komfortérzés. Rövid alvás, zuhi két és fél nap után, majd irány a város. Kis városnézés (továbbra is tetszik), meglestük a kikötőben a hadihajókat egy kicsit közelebbről, majd gyorsétterem, és előadás délután és este. Utána pár perc séta a centrumig, mely a város egyik legmagasabb dombján van, pazar kilátással, nagyon szuper maga az épület is. Itt Ole fantasztikus beszédet tartott a nők fontosságáról, meg sok másról is, nagyon megilletődött mindenki, olyan nagyon, nagyon családi összetartós bújós fííling lett. Nem tudom, mintha itt Ole másképp beszélne, sokkal emocionálisabban. Reggel ötre haza.

Csütörtök, 21. nap

Délben szedelőzködés, úgy döntöttünk az utolsó éjszakára beköltözünk a centrumba, a buli amúgy is itt lesz. Miközben a taxira vártunk az öböl partján, beszaladtunk az öböl jegére (lényegében ez a Japán tenger része). Olyanok voltunk mint a kisgyerekek, nem nagyon sétál az ember minden nap a tenger tetején. Szép volt a város is innen. A távolban meg nagy hajók mozogtak. Magányos halászok mindenhol a jégen. Beugrottunk az előadás előtt a cuccokkal a centrumba, erős szinte meleg szél van. A szünetben elugrunk egy sushi bárba, állítólag király. Este előadás (meditációs kurzus), majd a várt záróbuli, biztos szuprkúúúl lesz.

És a maradék…

Pénteken reggel még tuti felmegyünk a dombtetőre, beszarás kilátás lesz2-kor repülünk Moszkvába, 9,5 óra repülés, a moszkvai centrumba megyünk aludni és biztos kisebb buli is lesz, jópáran repülünk együtt. Aztán szombaton délután irány Budapest. Ha valami nagyon izgi történik az elkövetkező két napban, ígérem, otthonról megírom. Folyt köv. Vége :o)

Orosztúra Oléval 6.

január 15-18

Csütörtök, 14. nap

Még szerda este 11 felé érkezés a centrumba, és belecsaptunk egy hatalmas buliba. Volt két body contact dancer Ukrajnából (mindenféle spontán testkontaktos tánc) és hát hatalmasat ökörködtünk. Kb. olyasmi volt, mikor Horváth Annával ereszd el a hajam van (pl. Pécsen utoljára).

Nagyon jó kis orosz pörgős zenék, Ole megint stage diving-olt egy asztal és szék kombinációról. Itt volt az lány is, akivel 3 éve pár percre ismerkedtünk meg, már gyereke van, persze helyi szokás

szerint papival nem él együtt. Összebarátkoztunk egy kicsit, persze nem a papival :o).

Hajnalban Ole nagy beszédet tartott, dicsérte az oroszokat, a közös munkánkról beszélt, megint nagyon jó érzés volt. Sikerült belógni úgy a centrumban, hogy ott tudjunk aludni.

Csütörtökön sütött egész nap a nap, szép a centrum, készülnek nagyon Karmapa nyári érkezésére. Mint szinte minden centrum, ez is dombra épült, belátni a környéket. Nem messze egy erdőben temető, nagyon fura a fák között a sírokat látni (messziről). Tolek, ismerite Becskéről, a sztúpát nagyon építeni akaró orosz velünk van ismét.

Délben a csapat egy része elment egy közeli retreat helyre megnézni azt, én maradtam a centrumban netezni. Este fél 7-kor Ole kérdések-válaszok-olt. Aztán ülés buszokra irány a vasútállomás, Ulan Ude a következő állomás, csak 9 óra a vonaton.

Ma Hugo-nak a perui srácnak szülinapja van nem kevés mennyiségű piát vásárolt be. Hát helyi idő szerint éjfél előtt beindult a móka. Nagy szülinapi éneklés, iszogatás, aztán meglátogatott bennünket Ole, nagy meglepi volt, mert általában nem szokott a vagonjából az utazókéba jönni, hanem szinte minden este jópár órán keresztül interjúra ő fogadja az embereket a hálófülkéjében. A szülinapost ünnepelte, ivott velünk, aztán visszament dolgozni. Fél óra múlva megállt a vonat, kirendeltek a többiek mindenkit a peronra, Ole ismét jelen, gyertyagyújtás egy sütin, megint Hugot ünnepeltük, fél 4-kor alvás.

Péntek, 15. nap

Fél hatkor kelés, pakolás érkezés Ulan Ude-ba. Mindenki mongol kinézetű, illetve, mint Karmapa szülei (Mongólia másfél órányi autóútra van), azaz vágott szeműek, és mosolyognak. -22 fok, ez már fáj a légzéskor, az orrodban megfagytak az orrszőrök (állítólag napközben elértük a -25-öt is, bár hallom, hogy otthon most sokkal mostohábbak voltak a körülmények). Először volt a túrán az az érzés mindenkiben, hogy „hű, vazzeg”, már nálam is előkerültek a melegebb ruhák.

Egy kosárpálya méretű sportterembe rendezkedtünk be vagy 150-en, (egy-egy WC és közös zuhany), izgi. 1,5 óra plusz alvás, utána megyünk múzeumba, ahol Burjátia buddhizmusáról volt kiállítás (nekik ez a fő vallásuk, Kalmükia és még pár régió is ilyen), nagyszerű volt, tökéletes egy méteres papírmasé szobrok, tangkák, egyéb szobrok, sok-sok általunk is ismert Buddha-formáról.

Előtte nagy boldogan a helyiek be akartak egy gyorsétkezdébe terelni, már az előtérben álltunk vagy húszan, mire kiderült csak 11-kor nyit ki. Hát ezen mindenki hatalmasat röhögött, már csak azért is mert éhesek voltunk nagyon, aztán átmentünk máshova.


Útközben belebotlottunk a világ legnagyobb Lenin fejébe, hát ahogy a többiek is mondták, v alóban megvolt a „big brother is watching you” érzés. A főtéren jégszobrok dögivel (fotó nincs). A múzeum után be a helyi centrumban, ez is dombtetőn, nagyon igényesen kialakítva. Majd elmentünk egy kis falucskába, ami valójában egy buddhista kolostor volt, több tradicionális gompával, tiszta Nepál fíling.



Itt van a helyi vezető, a „Hambul –láma” székhelye, melynek el őző inkarnációját, aki 75 éve halt meg, meg tudtuk nézni. A láma meditációs pozícióban maradt halála után, és egy vitrinben mutatták be.

Nagyon speciális élmény volt, teljesen egyben még most is a teste, ha jól tudom mindenféle konzerválás nélkül. 755 éve eltemették egy fadobozban a földbe, és kérte, hogy ássák ki 35 év múlva, aztán mivel a k ommunista időkben nem akartak szenzációt belőle, így visszaásták és a rendszerváltás után vették ki ismét. 3 éve, amikor először voltam még senki, tavaly már a férfiak, idén már mindenki megnézhette őt.

Közben sikerült fehér elefántot szerezni, ami már itt is féltett kincs, úgyhogy kaptok otthon. Este 7-től előadás volt. Megint egy csomó ázsiai arc. Sok a 40-50 év feletti hallgató, nagyon jó fejek, sokat mosolyognak Ole viccein. Ole mosolyogva bejelenti nekünk, hogy most -33 van Chita-ban, cool. Este közös vacsi a szálláshelyen, amolyan mindent bele, nincs különösebb program, alvás, mert fél hétkor indulunk a vasútállomásra majd utazás Chita-ba. Asszem ma először volt a túrán az, hogy mindenki szét van csapva, az utolsó éjjeli 2-4 óra alvás most kevésnek tűnik.


Szombat, 16. nap

Délelőtt szikrázó napsütésben vonatozás, szép a táj, befagyott tavak és folyók, hegyek, erdők. Ole a fülke nélküli vonaton két ülésre összehúzva magát órákon át fekve aludt, nem volt semmi! Kora délután megérkeztünk Chita-ba (már +8 óra az eltérés), csak -18 fok estére többet jósolnak) volt. Öttől fél hétig kajálás, találtunk egy kellemes helyet, net is volt. Útközben az ortodox templom harangja ötöt ütött és amíg a nagyharang zúgott, a toronyban elkezdett szólni egy kis harangjáték, na elindult a buli az utcán. Aztán felnéztünk a toronyba és egy lelkes srác ütötte a harangokat egy eszközzel. Hát majd beszartunk (high tech Oroszország), nem tudom milyen füldugója volt a srácnak.

Előadás után (ahol szinte mindenki aludt) buli háromig, ez megint pörgős volt, nincs alvás, rögtön utána hajnalban indulás egy 30 órás vonatútra Belogorszkba (kb 60-70 óra fürdés nélkül).

Most már valóban szét van csapva a csapat, a városban indulás előtt -28 fok.


Vasárnap (kicsit Hétfő is), 17. nap

5-kor végre alvás, kora délután ébredés, még mindig majd egy nap vonatozás. Eltelt a nap beszélgetéssel, medivel, csendesen, a csapat kifulladt egy cseppet. Este egy kis szomszédolás a vagonokban.



Hétfő délelőtt 10-kor érkezés Belogorszkba, cuccok le egy pihenőhelyen, banyázás (szauna), sajnos a csajok külön, aztán végre egy jó kajálás, kedves csajokkal flörtölés (nagyon Szibériából jöttek), majd 3 felé be a helyi centrumba, apró de nagyon kedves hely. Nagyon jó érzés végre nem műanyag levessel teli gyomorral, tisztára csutakolva tiszta
ruhában lenni. Már csak 4 nap van hátra.

Folyt. köv.

Orosztúra Oléval 5.

Január 11-14

Tomsk-Irkutszk

Дорогие друзья!

Vasárnap, 10. nap

Ezen a napon kezdte Ole a Mahamudra kurzust, délelőtt utazó tanítók, délután sebes tempóban folyt a versszakok feldolgozása. A hírek alapján úgy tűnik, hogy az előző napon említett abortuszra váró hölgy (buddhista baráttal) lemondott az abortuszról. Este előadás, majd egy nagyon menő bárban buli, ahol a Kiss Erzsihez hasonló külalakú és hangú nő és hegedűs (Peter, buddhista, tavaly is szuper hangulatot csinált a vonaton (őróla még később írok)), dobos csapata csinált alternatív muzsikát, nagy volt az őrület.

Ole később szintén ott volt (a színpadon csak csajok körülötte), megint jól éreztük magunkat. Egy korsó sör 1300 Ft volt. Alfonso (Peru) több üveg töményet vett és berúgatott mindenkit, valóban nagylelkű, mint ahogy a láma is kiemelte őt ma az előadáson amikor a kérdésére válaszolt: valószínűleg azért alszik bele a mandalába, mert a nagylelkűség neki természetes.

A költőpénz egyébként megy, mint a fene. Anával (Malagából) beszélgettünk Dénesről, szeretik a spanyolok is!

Hétfő, 11. nap

Alvás a 2. éjjel a sportteremben, kis másnaposság, reggel tömeges borulás a kosárpálya parkettáján. Irány az előadás, befejezzük a Mahamudra versszakokat, Ole kérdésekre válaszol. Volt egy olyan kérdés, hogy Ole beszéljen arról miképp „szedte fel” Hannah-t.

Párizsban volt egy ismeretlen ember, aki dicsérte neki Hannah-t, ezután jöttek össze, azóta sem tudja ki volt, hogyan került oda, szerinte csak egy külső jel volt neki, hogy túl lassú, kapja össze magát Hannah felé.

A csapat este 10-kor indult kisvonattal Tajgába (ez egy város), mivel Tomszkban nincsen csak kisvasútállomás. Két óra vonat, időzóna ugrás, Tajga város bevásárlás, éjjel 3 vonatra szállás, majd irány Irkutszk, 27 óra vonatozás jön. Bálinték még egy éjszakát maradtak Tomszkban, kedden utaznak Moszkvába, majd haza. Sokan azt mondják, most jön a túra kemény része, hidegebb, mostohábbak az infrastrukturális feltételek is, de az az igazság, hogy Irkutszkban és Ulan Ude-ban (mongol, európai keveredés) lesznek a legszebb lányok, így meglesz az extra vizuális élmény és alacsonyabb komfort egyensúlya.

Kedd, 12. nap

Hajnali

6-ig beszélgetés poénkodás, aztán 8 óra alvás végre!!!! Megint óraátállítás (már 7 óra különbség), este 6 körül megálló, egy újonnan alakuló centrum jön ki a fél órát álló vonathoz Oléval találkozni, mind újak, bódhiszattva ígéret, meditáció. Van egy Altaji srác, Horváth Anna ismeri, Peter, aki fantasztikusan hegedül, és az Askat-i elvonulási központ építésében is aktív, mesélt arról, hogyan tett ígéretet Olenak arra, hogy többet nem iszik.

Sajnos ez komoly probléma több orosznál, és sokuktól hallani, hogy fél-egy évre letesznek az alkoholról.

Késő este az egyik megállóban többen kiszaladtak megmártózni a hóba. Éjjel lazább beszélgetés.

Egyébként nagyon élvezi az ember az ittlétet, de itt lakni folyamatosan, nehezen elképzelhető. Tényleg nehezek a körülmények. Sokszor látsz kis falucskát a vasút mentén mindentől száz km-ekre. Mi meg hozzászoktunk a komforthoz, meg, hogy minden gyorsan megszerezhető, közel van minden.

Itt 3-500 km nem gond, pedig sokkal nehezebben teszik meg, mint mi. Talán ezért is automatikusan az emberi kapcsolatok, és a „hogyan” a fontos, a buddhistáknak is, nem a feladat „letudása”. Ole mondja is nekik, hogy Európában biztosan unatkoznának.

Szerda, 13. nap

Reggel 8 körül érkezés Irkutszkba, szálláshely elfoglalás, illetve mégsem, mert olyanok voltak a körülmények (este próbálunk belógni a centrumba aludni), aztán indulás a Bajkál tóhoz. Nagy a dilemmám, lesz-e idén fürdés? Meglátjuk.

Készülök rá. Hát visszajöttünk. Nem ugrottam be, de ezt most nagyon sajnálom, a csoport fele ugrott. Hezitáltam, aztán mellettem ugrott és öltözött át Ole, aztán a tv-s csoport ugrás előtt a kamerát a kezembe nyomta, arra vigyáztam, mindeközben találkoztam egy 3 évvel ezelőtti meseszerű itteni találkozásból keletkezett régi, virtuálisnak mondható kapcsolatból egy meselánnyal, szóval eltekerte a fejemet egysmás, aztán mire nekifutottam volna, már végzett mindenki. Utána nagyon nagyon sajnáltam, olyan mintha cserben hagytam volna a csoportot (de tavaly megugrottuk mind a négyen!). Nem is volt olyan nagyon hideg az idő, de a tó egy része fagyott, másik része kásás, és folyóvíz volt. Délután vissza egy skanzenba, hatalmas szánkózás egy csúszdáról, majd vissza az előadásra, ami most kezdődött pár perce. Az előadás után party lesz a centrumban. Erről bővebben a következő körben.

Képküldéssel bajban vagyok, nincs elemtöltőm.

Folyt. köv.

Orosztúra Oléval 4.

január 8-10

Csütörtök, 7. nap

A szerda esti (csütörtök hajnali) bulira Ole is megjött, mondanom sem kell, megint megőrülés, a csajok egy része melltartóban ugrált körülötte. Egyébként meg kell, hogy mondjam nem egyszerű úgy bulizni, hogy bent, a pub-ban mozogni sem lehet, folyik rólad a víz, cicanaci (hosszú alsónadrág) van rajtad, hogy ne fagyj meg kint, és utána ki a -15 fokba. Éjjel is lehet magányos Ladásokat fogni, akik fillérekért hazavisznek (nem taxik!).

A miénk egy kicsit fentebb rakott ki (egy háztömbbel) és elég vicces volt, mikor rájöttünk, hogy nem a megfelelő házba csöngettünk be hajnali fél négykor. Egyébként Ekaterinburg 1,5 milliós lakosú, az összes főbb ipari üzem itt van (startégiai okokból) és a város 25 km-re fekszik a hivatalos határától Európának és Ázsiának, az Urál tövében.

Délelőtt az ismerős ismerősénél netezés, aztán nyomás vonattal Novoszibirszkbe.A vagonunkban 27 fokon (bocsánat, most látom a jelzőt: 29) felejtették a fűtést, a kísérővel folyt az egyezkedés, rólunk meg a víz. Ma délután körbe ment a hír minden vagonban, hogy du 3-tól 8-ig meditáljunk, és utána menjen az ereszd el a hajam.

Bálintot le sem lehet lőni, itt meditál mögöttem, még mindig: orvosi eset :o). Az egyik megállóban, ahol Olet megint csoport várta, Axelen keresztül odaadtam az egyetlen nem felbontott Erős Pistát Olééknak (Dráágaszáááág!).

Ugyanitt aztán történt valami más is: David (a pilóta) kitalálta, hogy tejet akar venni, és a peronnál lévő kisbódéban nem volt. Viszont volt egy ABC 4 vágánnyal odébb, a kijáratnál ahova gyalogos-felüljárón keresztül lehet eljutni. Nosza, szaladjunk (de ekkor már jó ideje bent állt a vonat), gondoltam tudja, mit csinál, teljesen megbíztam benne (ez végig is futott bennem, de az is, hogy ez egy hülye ötlet, valószínűleg a belső kis ördög bíztatott fel).

Pik-pak bevásárlás, jövünk ki és látom elindulni a vonatot. Szaladok, de a fene tudja már minek, közben anyázok „shit, shit shit”. Egy-két dolog lefutott bennem (Pl. az, hogy én itt maradok egy dolog, de a Davidet tuti nem hagynák itt). Aztán kocogunk a felüljárón, és kiderül, hogy azon a peronon, ahol feljöttünk még bent áll a vonat (a mellette levő ment el, David is szaladt, de csak egy nappal később derült ki, ő tudta, hogy nem a mivonatunk, és azt hitte, hülyéskedek). Én megint anyázás, de már halál boldogan. Ilyen bakit soha többet, íratlan szabályt szegtünk meg. Persze David sem tudta, hogy pontosan mennyi időnk van, azt hogy egy hülyeség volt lelépni, ő is beismerte (ő az összes pénzét és iratát hagyta majdnem a boltban, csak utánavitték), meg mondta is hogy „crazy kagyus they do everything for their desiers” (ebben az esetben ugye a csaja akart tejet a kávéjához).

Éjjel 4-kor megállás Omszkban (30 perc), tudtuk Ole kiszáll, felöltözés, rohanás, a helyieknek a peronon gyors menedékvétel, pici medi, közben áldózsinórokat gyűjtünk a nyakunkból a frissen menedéket vett helyieknek. Nagyon-nagyon megható volt. Az egyik velünk utazó, de idevalósi csaj szülei halas sütit hoztak ki a vonathoz. Éjjel több vagonunkban ment a show.

Kiderült, hogy a perui Alfonso (129 kg szétvarrt és bár manager Limából) 40 kötött sapkát és zoknikat hozott ajándékba a túrára és osztogatja az utazóknak és a helyieknek. Nekem már gyanús volt, hogy miért van mindenki pár napja ugyanolyan sapiban.

Péntek, 8. nap

Reggel tíz: Szibéria, napsüti, hó, nyírfák, persze élet sehol (nagyon még a vonatban sem). A hőmérséklet kissé normalizálódott: 26 fok van (bent). Lassan megérkezünk Novoszibirszkbe (+ 5 óra otthonról). Fitneszcentrumban a szállás, több mint 100-an 3 kisteremben minden négyzetcentiméteren feküdve.

Belebotlottunk a városban pár hatalmas épülő jégszoborba (sőt a folyó partján több méter magas épület-jégszobrok is voltak, durva), ez itt hagyomány.

Este 7-kor előadás, a legelején szólnak, hogy van egy kazah dilis nő, aki telefonon mindig bombával fenyegetőzik a helyi buddhista előadásokon. Aztán pár perc múlva szólnak is, hogy bombariadó van, de Ole folytatta az előadást (nem kellett kimennünk, nálunk otthon valószínűleg nem fordulhat elő az, hogy nem hagyjuk el az épületet). Utólag kiderült, a rendőrökkel külön le kellett pacsizni, teljes felelősséget vállalt írásban az épület igazgatója és Szasa az egyházvezető, valamint bombakereső kutyákat engedtünk be végigszagolták a sorokat (észrevétlenül). Előadás után egy pizzázóban szuper beszélgetés.

Szombat, 9. nap

Délelőtt gyülekező, 5 órás buszút Tomszkba, egyetemi város, ahol vasárnap kétnapos Mahamudra kurzus indul, amely ma este egy nyilvános előadással kezdődött. Útközben nagyon szép égboltot láttam, itt még az is más. Belebotlottunk egy valószínűleg tatár esküvőbe, az idióták egy hatalmas limuzint béreltek, olyan feeling volt mint a Kusturica filmekben. Most már nem először ittunk erős paprikás vodkát, egész jó. Délután megérkezés egy nagy sportterembe, az első szaunázásom, jól esett. Az esti előadás során felmerült kérdésként az, hogy egy lánynak holnap lesz abortusza, mit tegyen. Ole egész este többször visszatért a kérdésre és arra kérte a hölgy barátját, hogy ne tegyék, sőt még lehetséges szülők után is keresett (asszem jelentkezett is valaki). Megható volt ez is. Az előadás után még volt egy kis móka egy étteremben, vagy ötvenen iszogattunk egy gyorsétteremben vagy kettőig, aztán 20 perc séta haza, ökörködés a hóban. A hatalmas buli holnap estére várható. Sajnos kedden sokan kiszállnak a túrából, egyébként a csapat mindig új arcokkal frissül.

Megtudtam, hogy a Fehér Elefánt (tubák) szállítmányok beakadtak Indiából, így nagyon nehéz beszerezni a helyieknek is, pedig Ulan Ude ennek a központja, ahonnan tudnék hozni (ők Mongóliából kapják). Útközben az utazó oroszok egyébként a nálunk megszokott adagoknak a kétszeresét szippantják fel - még a csajok is. Van egy számomra sokkoló etikai szabály: aki fütyörészik, az illetlenül viselkedik (senki nem tudja miért gáz), így amikor belefogok, akkor mindig le kell állítanom magam, lehet, hogy megjavulok... Folyt. köv.

Orosztúra Oléval 3.

2009.január 5-7

Hétfő, 4. nap

Még vasárnap este összeakadtunk Bálintékkal, minden rendben velük is, már pénteken megérkeztek. A centrumból hajnalban haza (három litvánnal együtt) Dimáékhoz, duma 5-ig aztán rövid alvás. Reggel céges meló a laptopon, aztán kora délután start az állomásra, indulás 16.20-kor. A vonaton rövid medit csináltunk páran, mert tudtuk, ha beindul az élet, esélytelen.


Ahogyan írtam, a 14-es vagonba (nyitott, nem fülkés) tették a kemény magot, így indulás után meg is jelent minden nemzetközi dolog (spanyol sonka, perui pisco, szlovák gyökérpálinka, vodkák, pet-es helyi sör, csokik) nálunk, és itt is a fő központ, ahol fél órán belül megmozdulni sem lehetett az Peter Gomezék
ülőhelye volt. Hering-effektus: egymás hegyén-hátán ülés, közben a felső fekhelyről öntik a szádba a kitudja mit.



Véletlenül elcsíptem Lucy (Peru, nagy karakter) szavait: „annyi itt a dögös pasi, hogy mindenkit azonnal vinne” (jól hangzik :o)).


Ideges a pár külsős útitárs, csendre int a vagonkísérő hölgy, de semmi esély. Aztán kiderül a 16-os vagonban csak mi vagyunk, átlesünk, de ott meg mindenki meditál, de aztán visszatértünk oda később (majd mindenki). Este 8-ra már a banda beállt, közben az egyik állomáson már rendőrök is cseszegetnek, hogy viselkedjünk.




View Larger Map


Este fél 11 felé megáll a vonat Nyizsnyij Novgorodnál, tudtuk, hogy Ole kiszáll (5-ös vagon) a helyiekhez, gyors felöltözés, kb. -15 fok és 200 méter rohanás az állomáson, mert csak 15 perc van. Ole áld mindenkit, aztán egy röpke meditációba fog, de már kiáltás: indulás.

Rohanás vissza a vagonjainkhoz. Aztán lassan csend, kisebb beszélgetés, és reggel 9-ig egy hang sem (mindenki hulla fáradt volt). Az első utazós este igazán jól sikerült, mindenki nagyon örül, hogy itt van, a csapat be-(és össze-)állt, vibrált a levegő megint..

Kedd, 5. nap

Reggel ébresztő, 2 órás időzónát léptünk előre, így csak pár óra maradt,
reggeli, Erős Pista már az asztalon. 3 felé érkezés Permbe, a vasutasok kultúrházába, cuccok lepakolása, itt lesz az előadás. A háttérben két fiatal hölgy valami kedves éneket és fellépést gyakorol, szóval ez valóban kultúrház.



Ma csak női nap van a szaunában, így a csajok egy része oda ment. Mások ebédelni. Este 6-tól előadás, aztán fél 11-kor már vonaton is vagyunk (azaz valóba csak pár órát töltünk itt).


Indulás Ekaterinburgba. Nikolas, az ifjabb Gomez, kisebb unszolásra életében először beszélt Karmapa megszöktetéséről a saját szemszögéből, felvettem, remélem, megmarad (izgi). Nagyon inspiráló volt a milyen odaadással és szeretettel beszélt His Holiness-ként említve Karmapát. Közben talán pont ezen beszélgetés során csörömpölt le számomra, különösen látva, azt a sok boldog embert körülöttem, hogy mi mind egy nagy nemzetközi család és mandala vagyunk, amiben mindenkinek megvan a helye, egy egység vagyunk, egy a célunk és támogatnunk kell egymást.

Őrület, milyen szerények és egyúttal mennyire különlegesek a Gomez srácok. Ole szokás szerint éjjel is személyes interjúkkal folytatta. Hajnal 5.45, -20 fok, érkezés Ekaterinburgba (itt már 4 órával később van, mint otthon). Alvás egy ismerős ismerősénél.

Szerda, 6. nap

Du 4 ebéd Oleval (legalább 300 fő) egy modern kulturális központban, mindenki együtt. Előadás 6-kor. Most pedig asszem olyanról írok, amiben nem sokunknak volt része (pár perce történt).

Az előadás kérdés-válaszok legelső részénél valaki megkérte írásban Olét, hogy mutassa meg nekünk azt, amiről eddig beszélt: a legnagyobb gyönyör állapotát.


Megmosolyogtuk a kérdést, aztán Ole fogta magát és megmutatta. Nem látszott semmi különleges, ha nem tudod, hogy éppen mi történik, de mi lélegzet visszafojtva, nagyon izgatottan és meglepve figyeltük. Csak hallani lehetett az egyre szaporább légzését, picit megfeszült a teste és az arca is picit megváltozott, mintha valóban „szétfeszítené” valami őt. Nagyon jó érzés volt látni és azt hiszem megtisztelve és hálásnak érezte magát mindenki, hogy Ole megosztotta velünk ezt az állapotot.

Axel mellettem ült, kérdeztem, látta-e már Ole-t így, azt mondta még nem, de pár napja a moszkvai centrumban szintén csinálta (ő akkor nem volt ott). Pár percig tartott, aztán „visszatért” és fél percig nem szólalt meg, majd: „most egy ideig nem leszek képes hétköznapi kérdések megválaszolására”, aztán persze szinte rögtön folytatta (nézzétek meg a streaming-en). Késő este buli, megint belecsaptunk a lecsóba. Másnap du. fél háromkor fogunk indulni Tomszkba egy többnapos kurzusra. Folyt. köv.

Orosztúra Oléval 2.

Péntek, 1. nap

Csütörtök éjjel sikerült pár lakásban járni (vittük a barátokat szállásra), amelyek elméletileg jó fekvésűek, de Budapesten azonnal kifordulnál belőlük. Mindeközben egy nálunk 15 milliós panellakás Moszkva szélén akár 100 millió Ft-ot is érhet. Őrület különbségek vannak.

Állítólag az a 1-2 százezer orosz gazdag (legtöbbjük milliárdos,

főképp az energiaszektorból), aki Moszvában vagy akörül laknak, tartják el a többit, nekik szolgáltat a maradék 12 millió fő. Sok a déli államokból illegálisan beérkező muzulmán is, nem is tudják mennyien vannak.

Nagyok a távolságok, és aki meditálni akar, annak itt valóban utaznia kell. Ennek ellenéra moszkvai gompáról mondják azt, hogy még éjjel egykor is tele van (NO komment :o))

Pénteken egy barátoméknál töltöttem az időt, csacsogás oroszul. Anyukája hatalmas kerteket tervez és rendez be gazdagoknak, súlyos pénzek folynak el. A papája tudós, jó néhány éve felfedezte azt, hogyan lehetne műholdakat és rakétákat az űrbe juttatni kisebb költségért csak senkinek nem kell az ötlet.

Este nyilvános előadás volt, pasik számára mesevilággal, mármint ami a helyi hölgyeket illeti (vaz.., ez már valóságshow). 1400 résztvevő, megérkeztek az utazó csoport tagjai is, Peter és Nikolas Gomez mellett számos jó arc utazik velünk. Megegyeztünk, ez lesz a legszuperebb orosztúra. Éjjel kaja Dimáéknál, az első Erős Pista üveg az asztalra kerül (még van 4!!!).

Szombat

Pár óra alvás után irány a reptér, Arhangelsk (még a sarkkör alatt), reptéren tali Ole temajével, így nyolcan utaztunk ide. Vagy ötvenen fogadtak bennünket, nagyon kedves emberek, busszal irány Szeverodvinszk (Fehér-tenger partja, sajnos a tengert nem láttuk), ahol atom tengeralattjárókat építettek, így az utóbbi évekig (sőt részben most is) csak engedéllyel lehetett belépni a városba. Egyébként 7 éve nem járt itt Ole.

Érkezés után rögtön adott egy nagyszerű élő rádióinterjút. Ebéd a centrumban saláták, halak, mindent beleadtak. Kérdeztem a nyári fürdésről őket, nem teszik, mert nem tudni milyen veszélyes hulladék van a kikötő környékén a vízben. Az elmúlt 5 évben a telek 10-15 fokkal lettek enyhébbek. Aztán visszabuszozás Arhangelszkbe, és este előadás egy színházban (díszletek a háttérben, vicces). A város ortodox egyházának vezetői mindent megtettek, hogy az előadás elmaradjon, szektaként illetve bennünket szórólapoztak, a helyszín majdnem lemondta az előadást.

Éjjel vacsi a centrumban, beszélgetés, kellemes hangulat.

Olet tájékoztatták arról, hogy mennyire leállt az ipar az országban és mindenki a rövid távú pénzre, az olajra van ráállva, továbbá, hogy Moszkva körül mennyi az illegális muszlim bevándorló, és még ő is megkérdőjelezte azt, hogy valóban jó világ lesz-e itt hosszútávon.

Egyébként mindkét centrum nagyon ízlésesen, profin lett felújítva. Eközben az utazó csoport meditációs hétvégét tart Moszkvában, egy hatalmas buli van kilátásban ott (utólag kiderült brutális buli volt).

Vasárnap

Alvás egy magánlakásban, ebéd a centrumban, interjúk, a 2. Erős Pista kikerült az asztalra, ajándéknak szántam a helyi centrumnak, de Ole és Axel elkobozták.

Valószínűleg a többit is (3 üveg még) meg kell osztani velük és a csoport többi tagjával, úgy tűnik, nehéz idők jönnek…. A Pisták sorsát külön „saga”-kban fogom megénekelni, tavaly is kurrens cucc volt (kaviárra is be tudtuk váltani a vonaton).

Egy Ikarusz busszal a szangával együtt ki a reptérre, kedves búcsú a helyiektől, egy kedves, médiás, több területen tehetséges hölgy nagyon a szívemhez nőtt, csak barátkoztunk :o).

Moszkvában este 8 felé csatlakoztunk a többiekhez, egy kérdés-választ szerveztek Oleval egy gyárépületben, nagy örömködés, éjjel még be a centrumba, zsúfolásig meg volt telve, megint meseszép lányok. Hétfőn du. indul a vonat-túra.

Orosztúra Láma Oléval 1

2008 December 27-31

Varsó, Lengyelország

Mahamudra kurzus

Talán kezdjük ezzel az eseménnyel. Több mint egy tucatnyi magyar vett részt Láma Ole szilveszteri kurzusán, melyet először nem Németországban rendeztek meg (ezentúl minden második évben más országban lesz, így 2010 vagy 2012 akár Budapest éve is lehet). Sokat készültek a lengyelek, és azt hiszem mindenki nagyon bízott benne, hogy ütősre sikeredik a szervezésük. Hát így lett.

A több mint 2000 fős nemzetközi kurzus (sokan sok országból) maga nagyszerű volt, a varsói központ (Stupa house) mellett közvetlenül béreltek ki egy sportcsarnokot, ahol végül minden zajlott egy helyen (előadás, étkezés, alvás (iskola tanterem, folyosó, olyan igazi dzsipszi fííling)).

Esténként pedig a centrum pincerészébe zsúfolódott be több mint száz ember baráti beszélgetésre, nassolásra, együttlétre a Lámával, akár hajnalig. A bátrabbak meg akár elmehettek a szilveszteri buli helyszínére (egy igazi vodkagyárba) is minden este elő-szilveszteri bulizni. Szóval minden laza volt és szervezett. A kurzus jó volt, Ole ismét a kérdésekre-válaszokra helyezte leginkább a hangsúlyt.

31-én nem volt program, legfeljebb városnézés és pihenés, este 8-ra át a parti-helyszínre, ahol szuper igazi gyári látvány fogadott, udvari tüzek, kivetítések, szaladgálás ide-oda. Nem sokkal éjfél előtt legalább kétezer ember előtt Ole felolvasta újévi levelét, amit Ti is megkaptatok, többször tett kiegészítést is a leírtakhoz. Aztán jött a bodiszattva ígéret, ami a felolvasott levél miatt különösen nagy hatással volt mindenkire. Aztán meglepi: bécsi keringőt kezdtek el játszani, mert az a szokás egyes helyeken, és mindenki párt ragadva, egymást lökdösve önfeledten elkezdtünk táncolni.

Aztán a szokásos üdvözlő ölelgetések, próbáltunk fellógni a színpadra Olehoz (sikerült!!), majd Mahakala éneklés. Aztán már csak azt látod Ole ugrani készül (kérdezte: „hol van asztal?”), nem volt, de ugrott… Aztán ismétlés többször….

Nade vissza az újévi levélhez: Ole rendkívül sokat ismételte a barátság fontosságát, hogy úriemberek és úrinők társasága vagyunk és ennek megfelelően kell beszélnünk és viselkednünk egymással, és hogy mennyire fontos a barátság. Aztán kiderült, ez nemcsak nekünk magyaroknak szól. Beszéltem más centrumokkal és ők is személyesre vették. Nem vagyunk egyedül ezzel a problémával :o)))). Ole később ismét inspirálóan beszélt erről. Érdekes, a kurzus annyira erről a barátkozásról szólt, hihetetlen mennyire együtt volt a csapat.

Egyébként a parti szuper volt, élő zene, dj-k, sok helyszínen rengeteg bárral, fantasztikus monumentális dekorációval, őrületes volt. Pl. London külön bárt csinált és maffiózónak beöltözött 30-as évekbeli fíílinget árasztó szangatársak csoportos képeit vetítették. Asszem aki kint volt egyetért abban, hogy király volt!!

2009.Január 1-2

Moszkva


Legtöbben elindultak haza. Jómagam Moszkvába repültem, ahol Dima várt, itt csak -5 fok. Összeszedtünk még másokat (bolgárok, majd dél-amerikaiak lenge kabátban, 10 kiló spanyol ajándéksonkával és egyebekkel), aztán még este 11 felé kiszaladtunk a Vörös Térre, mely mint mindig, lenyűgöző. Hát az oroszok tudnak ünnepelni: minden pompa, és folyamatosan tüzijáték mindenhol még ezen a napon is. Be a centrumba, itt már lázas takarítás, készülődés, másnap jön a Láma. Szép csajok, forró csoki, ámulás. Dima hazavitt szüleihez (hatalmas méretű a város), fél 4-ig beszélgetés velük (szuper ellátás). Dima ekkor már kelt (2 óra szunya után, egyébként durva a gyerek), mert ő a reptéri felelős (mindenkit fogadnak), és fél 6-kor már szedte össze az embereket. Ma este előadás, holnap pedig indulás Oleval Arhangelszkbe (nagyon északon van, állítólag ott most nem nagyon van nappal), ide csak páran megyünk.

Májki