Tíz napot töltöttem el Ukrajnában, mivel nem csak privát utazás volt, hanem dharma történetek is megestek, így megosztom veletek.
05.06 (péntek) 1. nap
Az ukrán légitársasággal több mint 5 óra késéssel sikerült késő este fél 12-re megérkeznem Kijevbe, eső, hűvös. Olena várt a reptéren, majd az albérletében landoltunk, fantasztikus kajával várt. Innen épp kiköltözni próbált, de lényegében nem maradt ideje rá, miután 3 napja érkezett vissza Budapestről. Ez egy perem városrész, mindenhol panelházzal. Olena gyerekkori képeket mutatott, két őrületes sztorija maradt meg bennem: 9 hónapos volt és még egyszer sem szólalt meg, nem tudott beszélni, amikor a család egy férfi barátja minden látogatásakor folyamatosan mindenféle gügyögős hangon „beszélt” hozzá, meg mutogatott neki mindenfélét, erre Olena egyszer csak megszólalt: „ne viccelj velem” (ezek voltak az első szavai). Másik sztori: a nagymamája nevelte fel, és már három évesen megtanította beszélni és írni, így a nagyi helyett írta meg annak leveleit és olvasott fel neki, illetve a családi barátokat folyamatosan megverte kártyában.
05.07 (szombat) 2. nap
Alig aludtunk, hajnal 5.40-kor már taxiban ültünk és mentünk a vasútállomásra. Útközben érdekes volt látni a várost, sok minden lerozzant itt, egyértelműen átjön a szocialista időszak érzése. Elértük a vonatot, hat órás út várt ránk Harkovba (teljesen keleti része az országnak) Olena egy barátnőjével és 8 éves kisfiával. Hűvös, esős idő, sajnos a fűtés nem működött a vonaton, de szinte végig aludtunk, így nem okozott gondot. A cél Minkovka, Ukrajna kettőből egyik elvonulási központja, ahol épp munka- és orosz hétvége kezdődött. Dél felé megérkeztünk, átmetróztunk a buszpályaudvarra, megvettük a jegyet, majd beültünk egy Mekibe teázni. Harkov sem kis város, itt is minden lerobbant, abszolút orosztúráról visszajövő érzések. Közben összeakadtunk egy orosz párral, akik szintén a hétvégére igyekeztek. Egy kisbusszal utaztunk egy órát, persze tömve volt, egy közeli városig, majd onnan át Minkovkába.
A kurzus terület a falutól 1-2 km-re fekszik, viszonylag lapos hely. A kurzuson használt saját sátor folyamatosan itt van, fix oszlopokkal és a ponyvát is itt tárolják, 3 kőépület is van a helyen. Két éve volt itt egy hatalmas kurzus: phowa Oleval és beavatások Karmapával, 2.500 főre terveztek és ezerrel többen érkeztek, voltak kisebb fennakadások emiatt (különösen az egyébként is erősen alkalmi, mobil vizesblokkok bővítési kényszere miatt).
Az oroszok már itt voltak, kb 25-en érkeztek, főképp Moszkvából, továbbá kb. 50 ukrán, már benne voltak a munkában, mi is besegítettünk. Közös vacsora, majd mindenféle sztorizgatós előadás egy külön sátorban, ahol 4 orosz utazótanító brillírozott, este sörözés, borozás, grillezés.
Mivel egy nyelven beszélt mindenki (csak egy Ukrajnában élő amerikai és én voltunk „nem helyiek”) és főképp az orosz túrákról a legtöbben ismerték egymást, így nagyon barátkozós volt a hangulat. Páran sátraztak, mi a kőházban egy szoba padlóján tudtunk aludni.
Mint kiderült, itt az elvonulási helyen is állandó probléma a folyamatos jelenlét, fél éve itt van egy pár (interneten dolgoznak be), most további párok csatlakoztak. Összesen nyolcan laknak most majd folyamatosan itt a szeptember eleji nagy kurzus előkészítése miatt: Ole és Serab Gyalcen rinpocse is itt lesz 6 napot.
És miért vannak itt az oroszok? Két hónapja Kalugában (Moszkvától nyugatra, 300 km), a legfontosabb orosz elvonulási központban az ukránok ukrán hétvégét tartottak, teljesen megőrjítették őket, és két hónapra rá ők is visszalátogattak.
05.08 (vasárnap) 3. nap
Sokáig aludtunk, mert az előző nap alvása teljesen kimaradt. Míg délután a csapat nagy része dolgozott, mi Olenával meditáltunk. Késő délután előadás, ismét főképp kérdések-válaszok, és történetek Ole oroszországi utazásairól. Dima (grúz, őt örökké viccelik származása miatt) sokat mesélt a moszkvai centrummal egy épületcsoportban lévő gyár egyes részeinek megszerzéséért tett lépésekről, egyszerűen hihetetlen történetek ezek is.
Továbbá megmaradt bennem egy másik sztorija is: Oroszországnak van három buddhista autonóm köztársasága, ebből az egyik, Tuva, alig ismert, de itt is rendkívül nyitott emberek élnek. Itt Ole korábban már tartott előadást, majd amikor Dima is mint utazó tanító arra járt, pár idős néninek megmutatott egy Mahakala képet, akik felkiáltottak, hogy ő volt itt tanítani pár éve (felismerték benne Olet).
Az este hatalmas volt: orosz vacsi, majd produkció a sátorban. Az oroszok jelmezeket hoztak magukkal, énekeltek, táncoltak, bábjátékot adtak elő, szexuális töltetű versikéket, csasztuskákat „reppeltek”. Aztán buli, sör, bor, sültek.
05.09 (hétfő) 4. nap
Megint későn kelés, ebéd, majd nagy zsivaj az udvaron: a két nemzet összemérte tudását, igazi presztízs harc, döntetlennel végződve: kötélhúzás, házilag tákolt gólyalábakon járás, csukott szemmel pallón meditációs párnával a másik lepüfölése. Ezen utóbbiba én is beszálltam az orosz oldalon, kisebbfajta fejmosást kaptam utána, miért voltam áruló. Majd előadás, vacsi és egy bérelt kisbusszal húszan Harkovba utaztunk, nyolcan maradtak Minkovkában. A vasútállomás melletti téren még ittunk együtt az orosz barátokkal, közben hatalmas kivetítőn a győzelem napja aznapi megemlékezéséről összefoglalók (II. világháború végének évfordulója), majd éjszakai alvófülkés vonattal utaztunk délnyugatra (14 órás út) Mikolaiv-be, Olena szüleihez. Sikerült végigaludni az utat.
05.10 (kedd) 5. nap
Délben megérkezés, innen már kb. 60 km a Fekete-tenger, nedves fülledtebb levegő, más a növényzet is. A városnak külön sztorija van: már talán a selyem útnak is egy kereskedelmi központja volt ez a régió, aztán egy kicsit lehanyatlott, majd Nagy Katalin orosz cárnő a 18. századba munkásokat küldött ide, és mivel azt szerette volna, hogy letelepedjenek, Oroszország-szerte összeszedte a legszebb örömlányokat (megvette őket), egy sorba állította őket, és a munkások választhattak maguknak feleséget közülük. Emiatt állítólag a legszebb nők itt találhatók Ukrajnában.
Megérkeztünk Olenáékhoz, egy mini lakás, a szülők már pompás ebéddel vártak. Mindketten különleges emberek, a kb 5 percre lévő kórházban dolgoznak nagyon profi szakemberek (anyu írisz diagnoszta, apu gerinc-specialista, de ketten egy egész kórház tudását hordozzák).
Délután négyre átballagtunk hozzájuk a rendelőkbe, eléggé lepukkant kórházak, ahol semmi nem működik, és itt kőkemény egészség-renoválós pár óra következett: Anyunál épp volt valaki, aki elbúcsúzott tőle, utólag kiderült, hogy a család egy régi jó barátja. Meglátott bennünket, és azonnal elkezdte az elemzésünket, csak ránézésre: ez és ez a fizikai probléma, ilyen és ilyen személyiség vagy stb. Majd engem leültetett és elkezdett pontokat nyomkodni a talpamon a rendelőben talált ceruzavéggel, olló-heggyel, mindenféle fura mozdulattal „rossz energiákat” szedett ki belőlem, majd elkapta Olenát is, nagyon élveztük. Később elmondták, amatőr de nagyon jó „gyógyító”, Vietnámban szovjet repülős volt, kilőtték, majd 3 hónap alatt vietnámi gyógyászatot tanult, és nagyra tartják a szülők a tudását. A fickó még egyúttal megjegyezte, hogy mindkettőnknek speciális cipőbetétet kellene hordanunk a megfelelő testtartás érdekében. Miután ő lelépett, Olena édesapja is megérkezett, és elkezdték azonnal szervezni, hogyan csináltassuk meg helyben a javasolt cipőbetétet: kb. 30 percen belül már egy másik rendelőben voltunk, ahol egy másik szintén hihetetlen szakember spéci műanyag talpbetétet formázott a lábunkra, amit másfél nap múlva már Alushtában meg is kaptunk, utánunk küldték.
Vissza anyuhoz, aki beültetett egy mikroszkóp elé, és a szememből tökéletesen kielemezte az egészségügyi problémáimat (múlt-jelen-tendenciák), sokkoló és izgi volt. Apu közben figyelt és átvitt a saját szobájába, ahol bő fél órát gerinckorrekciót végzett részben rajtam anyu instrukciója szerint. Ugyanez Olenának is. Majd haza, ahol pompás vacsi, beszélgetés, majd taxizás az este fél 12-kor induló vonathoz, ahol hálófülkében aludtuk végig az immáron egymást követően a 2. éjszakát.
05.11 (szerda) 6. nap
Reggel fél 8-kor érkezés Szimferopolba, ez már a Krím félszigeten van, innen 40 perc buszozás Alushtába, 35 ezer fős kisváros a tenger partján, júniustól-szeptemberig rengeteg turistával, ami ahol Olenáék egy éve bérelnek egy albérletet centrumként, fő feladatuk Zshenyával, hogy a Krím félsziget centrumkezdeményeit támogassák. Most pont Tamás Friedmann (Ungvárról) fog itt 5-6 kis centrumban tanítani, a lányok ezt szervezték most meg. Egyébként Ole 1993-ban ebben a városkában phovát is tartott. A Krím félsziget rendkívül vegyes lakossága (tatárok stb.) mellett érdekes hovatartozású: stratégiai pont a Fekete-tengerhez, emiatt az oroszok nagyon nyomulnak itt, állítólag az orosz történelemkönyvekben is ez a rész szinte, mint Oroszország része szerepel, Ukrajna önálló állam léte sincsen objektíven letisztázva, szóval néha zavar van a fejekben itt is.
A lakás nagyon kellemes, a szülők által csomagolt kaja 2-3 napig elegendő volt, gyors reggeli, kis pihenés, majd Olena felvitt gyalog arra a helyre, amit egy évvel ezelőttig egy éven át béreltek, mint meditációs központ. Sok különleges sztorit hallottam erről a gyár-régióban található kétszintes hatalmas gyárépületről, most személyesen is láttam, és el tudtam képzelni hogyan éltek a lányok itt tavaly kicsit „hippisen” és hívták meg az embereket magukhoz meditálni.
Utána be a városka központjába, nagyon kedves mediterrán-szovjet mix mindenhol, nagyon érdekes. Séta a tengerparton, majd du. 4 felé találkoztunk egy újonnan buddhista emberrel, aki elvitt minket gyalogtúrázni. Trolival mentünk ki a városból 20 km-re (fura, hogy több város is 30-50 km-es szakaszon is trolivezetékkel van összekötve). Másfél óra hegymenet gyaloglás erdőben, majd egy helyi magaslatra érkeztünk, ahonnan az egész környék gyönyörűen belátható volt. Valóban meseszép a Krím félsziget, vad hegyek, fákkal borítva, hosszú tengerpart, házak alig szakítják meg a folyamatos erdőt. Lehetne akár a horvát tengerparthoz is hasonlítani, ha nem lenne mindenütt ez a sok panelház és lepukkant épület. Majd este fél 9-re visszaértünk Alushtába, hulla fáradtan, kimerítő volt a túra. Vacsora egy pizzériában, majd haza, ahol barna sört ittunk, igazi különlegesség volt.
05.12 (csütörtök) 7. nap
Késő délelőtt be a városba, mászkálás, közben Olena szervezte a környező városok előadásait, az alushtai és jaltai barátokat egyesével telefonon hívta meg a szombati és vasárnapi előadásokra. Hihetetlen, hogy itt minden már érdeklődést mutató emberért mennyit megtesznek, folyamatosan informálják őket a lehetséges programokról.
Közben az egész városka szorgosan dolgozik, hiszen két hét múlva kezdődik a szezon, szinte összetákolt, ideiglenesen kialakított bódék, épület-toldások készültek, ahonnan nemsokára a több százezer turistát szolgálnak ki. Mindenki szobát próbál kiadni, és egyébként minden nyugati áron van, ijesztő. Mi is sikeresen megebédeltünk egy rendkívül drága helyen.
Délután tengerpartozás, sétálás a városban, közben folyamatosan lógott az eső lába. Olena a közlekedési minisztériumi kapcsolatán keresztül telefonon intézett nekünk jegyet a vasárnap esti kijevi vonatra, amire egyszerűen lehetetlen volt jegyet venni. Érdekes ország, mindent el tudsz intézni, de hatalmas a korrupció. Sajnos még olyan is megesik, hogy az egyébként nagyszerű mezőgazdaságú országba egyiptomi krumplit hoztak be, mert egyes politikusok érdeke ezt kívánta, a biztosan elegendő hazai termést meg eltüntették. Annyira jó a talaj itt (csernozjom), hogy a II. világháború alatt Hitler innen vitette a termőföldet vagonszámra Németországba.
Aztán este 8-kor egy a városkától 5 km-re lévő tengerparti részre buszoztunk ki, ahol Olenáék extrém-sportot űző barátai laktak konténerben: a környék igazi hősei, akik búvárok, barlangászok, hegymászók, és ha ember hiányban van a hivatalos krími mentőcsapat, akkor őket is bevonják. Most csak ketten voltak, és meghívtak bennünket vacsorázni. Saját maguk lőttek szigonnyal halat, együtt megsütöttük, rizs, zöldtea, csoki, és meg volt a pazar kaja, szabadban a tengerparton eltöltve. A srácok közül az egyik valóban világhíres volt: ő a világcsúcstartó a legmélyebben barlangba lejutásban (2170 méter mélyen volt lent egy barlangfelfedezéskor Abháziában (Grúzia mellett). A szintén híres édesapja pedig Cameron firss 3D-s barlangászós sikerfilmjéhez adott tanácsokat, sőt a fő karaktereket is részben róluk (róla és az apjáról, az ő létező, valódi konfliktusukról) mintázták a filmben. Nagyszerű volt ez az este is.
05.13 (péntek) 8. nap
A mai reggel lassan telt, kora délután lendültünk bele. Megérkezett Zshenya, Olena barátnője, majd át a 40 km-re lévő Jaltába, útközben elhaladtunk a kommunizmusban híres Artek úttörőtábor mellett, ahova állítólag a világ minden úttörője álmodott eljutni akkoriban. Jaltában először átvettük a nekünk félretett vonatjegyeket, majd mászkálás a tengerparton, kikötő, éttermek csodaszép, ez már sokkal nagyobb város, profi helyekkel is, ez is egyelőre még csendes, hiszen szezon előtt vagyunk bár már minden működik, nagyon tetszik. Majd fel egy jógastúdióba, ahol Olena találkozott az oktatóval, és átbeszélték, hogyan lehetne termet bérelni náluk, és meghívta a másnapi előadásra. Majd el egy nagyszerű lányhoz Ellához, aki pont most költözött ide, szép felújított lakása pedig mostantól a centrumunk is lesz. Megtartottuk az első meditációt a lakásban, majd fél tízkor elértük az utolsó buszt haza.
05.14 (szombat) 9. nap
Reggel korán kelés, mert Olena megfűzött kocsival rendelkező barátokat, akikkel cseppkőbarlangba mentünk. 45 perc kocsizás, egy nagyon szép kopár fennsíkos részre értünk. Az egyórás vezetett barlangtúra csodaszép volt, még teljes mamutcsontváz is volt benne. Kiderült, hogy a barlang legnagyobb termét Kecskemétnek hívják, mivel a közeli Szimferopol Kecskemét testvérvárosa, de a névadást az is erősítette, hogy a felfedező barlangászok imádták a város Kecskemét nevű éttermét.
De a legkülönlegesebb az volt, hogy a barlangtól légvonalban 500 méterre egy másik barlang volt, ami mellett közvetlenül 1995-ben Csecsu rinpocse Milarépa beavatást tartott. Nagy infrastruktúra itt éppen nincsen, nehéz volt elképzelni, hogyan szervezték meg a kurzust. Tavaly tudatosan pont ugyanide Pedro Gomezzel szerveztek a lányok hétvégi kurzust. A helyszínen Olena mindent megmutatott, vadregényes kurzus volt, az biztos. Már korábban mesélte, hogy Csecsu rinpocse eddig tisztázatlan ok miatt szeretett volna eljönni ide, miután képet látott erről a helyről. Aztán pár éve a Dalai Láma is járt pont itt, titokban, ezt a környék gazdag tulajdonosa mesélte Olenáéknak, akiktől tavaly ingyen megkapták a helyet használatra (ez kisebb csoda volt, mert a fickóval senki nem tud szót érteni). Úgy tűnik nagyon erős ez a hely, tényleg rendkívül megnyugtató volt itt lenni.
Dél körül vissza, gyors ebéd, majd buszozás Jaltába, ahol délután fél öttől Tamás tanított, kb. húszan jöttek, nem csak helyiek, jó kis társaság, sokan újak.
Olena este mesélt Bhutánról, majd a kis csapat bevette Jalta tengerparti központját, sörözés, bhutáni viszkizés és egy nagyon hangulatos kávézóban kávézás. Este is lenyűgöző a város, kisebb palotákkal, állítólag a 20. században az orosz elit nagyon felkapta ezt a helyet, minden hírességnek volt itt egy háza.
05.15 (vasárnap) 10. nap
Délelőtt vissza Alushtába, bevásároltunk, majd kitakarítottuk a lakást, salátákat csináltunk és vártuk az embereket a délután kettes előadásra. Tamás és páran Jaltából kocsival jöttek, pár helyi ember is érkezett. Jött két érdekes srác, az egyikkel Tamás folyamatos vitában volt, mert a állandóan be akarta bizonyítani, hogy ő jobban tudja. Az előadás elsősorban kérdések-válaszokon alapult, főképp az alapokat magyarázta, hogy rend legyen a fejekben. Majd közös meditáció, vacsora és hatra kiürült a lakás, mindenki szétszéledt, mi is Szimferopolba buszoztunk, ahol este 8-kor vonatra szálltunk Kijevbe.
05.16 (hétfő) 11. nap
De 11-re megérkezés Kijevbe, barátok apartmanjába mentünk (22. emelet, pazar kilátás, belső dizájner a barátnő, nagyon ízléses berendezés, mintha a Hugi csinálta volna :o))), ahol az esti repülésemig töltöttük az időt.
Ukrajna összességében teljesen keveréke a klasszikus európai és a kelet szláv értékeknek, mind az emberek, mind a környezet tekintetében. Érdemes kinézni, ősszel mindenkit várnak Minkovkába, a kurzusra (szept. 3-8.)
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése