2011. február 11-25.
Maggie Lehnert Lopön Csecsu rinpocse kérésére szervez évek óta szervez minden tavasszal és ősszel csoportok számára látogatásokat Bhutánba. Bhután az egyetlen, szinte a teljes lakosságra kiterjedően aktív buddhizmust gyakorló ország, a drukpa-kagyü vonalat képviselik. A hely, amely olyan, mint egy élő múzeum 1500-2000 éves buddhista ereklyéket, épületeket, szobrokat rejt, mondom ezt szó szerint, mert amit mi is látni fogunk azt az évesen tízezer fő körül limitált turisták nem láthatják. Maggie előtt kinyílik minden kapu.
Persze minden út, ez is Kathmanduból indul és 12 nap elteltével a csoport ide tér vissza. A jelenlegi csoport kicsit különkiadásban utazik, hiszen egy hónappal korábban már volt egy mási csoport, ez most a 7-8 napos szokásos bhutáni utazás helyett 12 napos lesz, biztosan több program fér majd bele, talán meglepetésekkel is.
Én nem terveztem, hogy jövök, de a december 20-21-i budapesti Lopön Csecsu rinpocse esték első beszámolójának szünetében azonnal írtam a szervezőknek van-e helyük, és Gyulai Gyuriékkal készek voltunk indulni. Kiderült nincs már hely, hiszen legalább másfél hónappal ezelőtt kellett volna visszajelezni, de elértük, hogy evidenciában tartottak bennünket, s tíz nap múlva lett, de csak egy hely.
Aztán február 1-jén lett még egy üresedés az út előtt tíz nappal, s mivel Gyuriék már máshova tartottak, így a barátnőm, Olena jött velem, a döntés a hívás után egy órán belül megvolt. Kisebb csodákkal egy héten belül minden szükséges dolog összeállt neki is.
0. nap 02.10 (csütörtök)
Kevés alvással indult a nap, hiszen sok céges és privát teendő maradt mára a négy óráig, a reptérre való indulásig. Tízkor még volt egy megbeszélésem, ahol a cég gazdasági vezetője a semmiből kibökte, hogy ő a nyugis helyekre utazna, és a következő úti célja Ázsia, azon belül is Bhután lenne. Felnevettem, megböktem, és mondtam neki ma délután repülök oda.
A sok-sok teendő annyira lekötött, hogy kicsit késve indultunk ki a reptérre, és a felszállás előtt 70 perccel értünk ki. Jó kis sor volt a security check-nél és csak azon múlt, hogy időben beszálltam a gépbe, hogy előre engedtek (mindenkinek javaslom, hogy legalább bő másfél órával a repülés előtt legyen a reptéren). Annyira sok melóm maradt, hogy még a security check-hez álló sorban is dolgoztam, és kisebb megkönnyebbülést okozott, amikor a gépről kiderült, miközben már bent ültünk, hogy még egy óra késéssel indul, így mindent be tudtam fejezni (mobilnettel).
Aztán ugyanez a visszájára fordult Frankfurtban, ahova másfél óra késéssel érkeztünk és az Abu Dhabiba (Egyesült Arab Emirátusok) való repülésem kissé veszélyben forgott, utolsóként csekkoltam be (kaptam meg a repjegyeket), a személyzet utánam rögtön le is lépett. A repülés érdekes volt, minden arabul is jelezve, az elektronikus utas-tájékoztató előtt egy mély „égi” hang szerintem 3 soros imát mondott, továbbá a képernyők időnként mutatták egy iránytűvel, hogy éppen merre van Mekka, hány km-re hozzánk képest, és az elektronikus térképen Izrael területéről is csak Gáza település volt feltüntetve.
A kiszolgálás és a gép tökéletes minőségű volt, nemzetközi, nagyon udvarias személyzettel.
